A 2022-es pusztító aszály óta eltelt három év sem volt elég ahhoz, hogy fenntartható megoldásokat találjunk a fokozódó vízhiányra Magyarországon. A tudósok, mérnökök és gazdálkodók szerint nem új technológiákra lenne szükség, hanem az egykor jól működő vízgazdálkodási rendszerekhez kellene visszatérni.


Hova lett a víz?

Kulcsár László, a Zöld Gerilla Mozgalom vezetője szerint Magyarország vízgazdálkodási problémái a múltban gyökereznek. A Kárpát-medencét egykor a „Szelídvízország" jellemezte, ahol az emberek együtt éltek a vízzel, és hasznosították azt. Ezt követte a „Vadvízország", amelyet a török háborúk és az elnéptelenedés hozott magával. A problémák igazán Mária Terézia idején kezdődtek, amikor megindultak a mocsarak lecsapolása és a folyószabályozások, amelyeket a kommunizmus iparosítása tetőzött be. A cél az árvíz és belvíz eltüntetése volt, aminek következményeként évente körülbelül 5 köbkilométernyi víz hagyja el az országot – ez kétszerese a Balaton vízmennyiségének.

Miért nem segít az öntözés?

Bár sokan az öntözést tartják a legkézenfekvőbb megoldásnak, Kulcsár szerint ez nem elegendő. A meglévő vízkészletek nem biztosítanak elég vizet az ország 4 millió hektárnyi mezőgazdasági területének hatékony öntözéséhez. Ráadásul a nagy melegben az öntözővíz jelentős része elpárolog, mielőtt eljutna a talajig. A szakemberek szerint az öntözés nem pótolhatja az elvesztett természetes vízkörforgást.

Balogh Péter, a Vízválasztó Mozgalom vezetője szerint a megoldás az árterek újjáélesztése és a természetes vízvisszatartás helyreállítása. Magyarországon a folyók kiegyenesítése és medermélyítése miatt elvesztek a táj és a folyók közötti kapcsolatok. Ha újra lehetővé tennénk az áradások szabályozott kivezetését az árterekre, a víz szétterülhetne, feltöltve a talajvizet és hozzájárulva a párolgáshoz, amely hűtené a környezetet és növelné a csapadékképződést.



A természet tudja a megoldást – csak segítenünk kell

Kulcsár és Balogh szerint a természetes vízgazdálkodási rendszerek helyreállítása nemcsak a vízhiányt oldaná meg, hanem a biodiverzitást is növelné. Az árterekben megjelenhetnek újra a szúnyogevő állatok – kacsák, békák, denevérek –, és velük együtt a természetes ökoszisztéma is helyreállhat. A természet önszabályozó képessége révén a túlzott szúnyogpopulációk sem okoznának problémát.

Változtatni kell a gazdálkodás szemléletén is

Balogh Péter szerint a mezőgazdaság jelenlegi, profitmaximalizáló működése helyett az élet maximalizálását kellene előtérbe helyezni. Az intenzív szántóföldi gazdálkodás kiszárította az országot, ezért sürgősen változtatni kell a földhasználati és vízgazdálkodási gyakorlatokon. A jogszabályok és támogatások átalakítása révén lehetne elősegíteni a fenntartható, természetközeli vízgazdálkodást.

Forrás: Képmás Magazin

Indexkép: Pixabay