Az idei búzatermésnél a minőség jelenti a legnagyobb problémát és sajnos, a vártnál nagyobb mennyiség, körülbelül a termés 70 százaléka kerül a jóval olcsóbb takarmányozási kategóriába. Az árak esnek, s ez a tradicionálisan fontos szántóföldi növényünk az átlagos színvonalon termelők számára már nem vagy alig hoz nyereséget. A gyengébb minőség és a szintén csökkenő termésátlagok nagy részben az aszálynak és a hőségnek köszönhetők. Tavaly és tavalyelőtt – s jelen állás szerint idén is – sokan a kukoricától fordultak el és kerestek más, állandósulni látszó nehéz időjárási viszonyaink között könnyebben termelhető növénykultúra felé – most úgy néz ki, hogy a kalászosok, s köztük a búza esetében jelentkezik hasonló tendencia.
Merre tart a magyar gabona-, azon belül a búzatermelés? – tettük fel a kérdést Petőházi Tamásnak, a Gabonatermesztők Országos Szövetsége elnökének.
– 2022-ben közgazdasági, azaz jövedelmezőségi oldalról hatalmas változás következett be a szántóföldi növénytermesztésben, amit 8-10 olyan év előzött meg, amikor a jövedelmezőség nagyjából rendben volt – válaszolta kérdésünkre Petőházi Tamás. – De már azokban az években is küszködtünk a vízhiánnyal, az aszállyal, növényvédelmi problémákkal, szóval volt már elég bajunk akkor is – 2022 pedig a történelmi mértékű aszállyal, az inputárak óriási emelkedésével, a jövedelmezőség megszűnésével megadta a kegyelemdöfést. Addig is sokan gondolkodtak már azon, hogyan tovább, egyre szélesebb kör számára vált nyilvánvalóvá, hogy nem mehet úgy tovább, ahogy eddig ment, valamit tenni kell. Fókuszba került a helyspecifikus, precíziós gazdálkodás, a takarékosságot szolgáló elemek beemelése a szántóföldi növénytermesztésbe, a technológiai fegyelem betartása, helyes fajtaválasztás, megfelelő inputanyag-felhasználás. A kereskedőknél ez forgalomcsökkenésként jelenik meg, de ebből még nem feltétlen következik, hogy a gazdák kevesebb műtrágyát juttatnak ki a földekre. Egész egyszerűen arról van szó, hogy elindult a matekozás, a termelést újra jövedelmezővé kell tenni, s ha a gazdák eddig nem sajnálták a földektől a műtrágyát és akár még a kelleténél valamivel többet is kijuttattak, mostantól patikamérlegen mérik a mennyiséget.
Petőházi Tamás, a a Gabonatermesztők Országos Szövetsége elnöke – forrás: Facebook/Petőházi Tamás
– Mi az idei aratás konklúziója?
– Az őszi kalászosok számára rosszul indult a kezdeti időszak, nagyon nagy pocokinváziót tapasztaltunk, a tél is felemásra sikeredett, sokáig igen enyhe volt az idő, aztán erős fagyok jöttek, a február pedig olyan meleg volt, hogy egy generációnyi pocok fel tudott nevelkedni – mondta a GOSZ elnöke. – Ilyen még nemigen fordult elő. Mindezek következtében nagyon gyenge évnek néztünk elébe, de szerencsénk volt, mert az áprilisban hulló csapadék hatására a kalászokban lévő szemek szépen ki tudtak telni, másfelől azonban sajnos, ez egyértelműen minőségromlást okozott. Ennek is köszönhető, hogy a vártnál kevesebb búza érdemelte ki a malomipari felhasználást lehetővé tévő minőségi besorolást, a kalászos körülbelül háromnegyede takarmánynak megy. 5,7 tonna az őszi árpa és 5,8 tonna a búza hektáronkénti átlagos termésátlaga, az árakat tekintve pedig 6,5 tonna lett volna ideális.
Idén a kalászosok, köztük a búza nem hozta a várakozásokat – forrás: Pixabay
– Az említett okok hatására azonban egyre többen gondolkodnak azon, hogy mást termelnek. Előállhat-e olyan helyzet a termőterületet tekintve, amikor már az ország ellátáshoz szükséges kenyérgabona-mennyiséget se termeljük már meg?
– Egyre többen próbálnak átállni a forgatás nélküli termelésre, s mindenki keresi az aszályt, az abiotikus stresszt jobban tűrő növényfajokat, fajtákat. A nyugati országrészben már jól érzékelhető a szója brutális térnyerése, 111 ezer hektárra nőtt a vetésterülete, ami a támogatási rendszer átalakulásának is köszönhető. Az ország többi részében is keresik a kitörési lehetőséget a gazdák, itt a cirok került a termelők látóterébe, azonban én óva intenék attól mindenkit, hogy több százezer hektárnyi cirokkal találkozzunk jövőre a határban, mert akkor annál is piaci gondok lesznek. Én úgy vélem, érdemes még növelni a korai betakarítású őszi kalászosok arányát is. Amit biztosan látok: a kukorica termelése még inkább visszaszorul, s bizonyosan csökken a napraforgóé és az őszi káposztarepcéé is – utóbbiak csak részben az aszály, jobban a növényvédelmi problémák miatt. A kivont hatóanyagok miatt már nem lehet megvédeni a repcét a rovarkártevőktől. S hogy a kérdés másik felére is válaszoljak: a vetésszerkezetet tekintve új egyensúlyi állapotot kell megtalálni, ez lehet, hogy évekbe telik. Biztosan változni fog a növényfajok vetésterülete, így a búza átlagos 1,2 millió hektárja is, de akkora mértékben nem gondolnám, hogy ne tudnánk megtermelni az ország kenyérgabona-szükségletét.
_fill_540x300_0.jpg)
– Ehhez viszont elengedhetetlenül szükséges az étkezési minőségű búza arányának növelése. Ha már a környezeti körülményeken nem tudunk változtatni, elképzelhető a beltartalom javítása például génszerkesztés révén? Vagy öntözéssel? Esetleg a kettővel együtt? Mi lehet a jövő?
– Igen, úgy látom, a génszerkesztés elfogadottsága Európa-szerte nő, hiszen segítségével olyan változásokat tudunk végbe vinni, ami egyébként a hagyományos termesztéstechnológiával már nem lehetséges. Hangsúlyozom, a génszerkesztés és a génmódosítás nem ugyanaz, az előbbivel elérhető változás egy-egy növény tulajdonságaiban a természetben is végbemegy, csak lehet, hogy évek alatt. Míg a génszerkesztésnél nem viszünk be új, külső, másik növényből származó géneket a sejtekbe, hanem a meglévőket módosítjuk, szerkesztjük csak (felerősítve egy-egy jó, vagy lecsendesítve rossz tulajdonságot), addig a génmódosításnál igen. Ez utóbbi viszont sokkal költségesebb eljárás, azt gondolom, a génszerkesztés ezért is áll nagyobb jövő előtt.
Az idei év nyertese a szója – forrás: Pixabay
– A génszerkesztés szerintem először a zöldségtermesztésben jelenik meg markánsan, azt is elképzelhetőnek tartom, hogy hamarosan a köztermesztésben is lesznek ilyen fajták – de hogy ezek milyen eljárással születtek, arról a fogyasztók nem fognak tudni. Az öntözésről pedig annyit: harminc- és ötvenezer hektár közötti öntözési pályázatok érkeztek be a kiírásra, ebből 2-3 év múlva láthatunk fejlődést. Egyértelmű, hogy ha van öntözőberendezésem, akkor az alá olyan növényeket teszek, melyek hozamát a folyamatos vízellátás drasztikusan képes növelni. Úgy látjuk, hogy az őszi kalászosok tekintetében az öntözés 20 százalék termésnövekedést okoz. Azt kell mérlegelni, hogy ez bevételben jelent-e annyival többet, vagy van-e esetleg másik növénykultúra, aminél még nagyobb bevételnövekedést eredményez. Ha van, akkor nyilván, azt kell termelni – zárta Petőházi Tamás.
_fill_360x200_0.jpg "Ezt tudják élesben a Väderstad gépei")
