Az Ázsiában őshonos rebarbara egy hűvösebb helyeket kedvelő növény, melynek egyes részei méreganyagot is tartalmaznak, más részei azonban kiváló antioxidánsként, gazdag kalcium-oxalát-, K-vitamin- és rostforrásként régóta a természetes gyógymódok fontos alkotóelemei. Véd a rákkal, a szív- és a cukorbetegséggel szemben – írja a divany.hu.

A növénynek csak a savanykás ízű, húsos szárai ehetők, melyek nemcsak nagyon finomak, de kedvező élettani hatásokkal is rendelkeznek.

A rebarbara sütve, főzve, grillezve, süteményekben és lekvárban is kiváló, de nyersen és italokba téve is fogyasztható.

rebarbara

A rebarbarának csak a savanykás ízű, húsos szárai ehetők – fotó: Shutterstock

Jótékony hatásai

A káros szabad gyökök lekötésében segítő rebarbara fontos antioxidáns, azaz segít a daganatos megbetegedések elleni küzdelemben, sőt már a megelőzés fázisában is fontos szerepet játszhat. Gátolja továbbá a keringési rendellenességek kialakulását, támogatja a szervezet védekező mechanizmusát, és hatékony gyulladáscsökkentő, aminek köszönhetően segíti a sebgyógyulást is. Szíverősítő hatását rostjainak koleszterincsökkentő hatásával éri el.

Gazdag A-vitaminban, aminek fontos szerepe van a szabad gyökök elleni harcban és az öregedés késleltetésében.

Kiváló K-vitamin-forrás, aminek köszönhetően segít a csontritkulás megakadályozásában és az erős, egészséges csontozat megóvásában, valamint akadályozza az erek meszesedését.


A rebarbara egyszerre tartalmaz hasmenés-csillapító hatású vegyületeket és székrekedést akadályozó rostokat, tehát támogatja az emésztőrendszer megfelelő működését.

Kálium-, kalcium-, folsav-, mangán- és magnéziumtartalma révén gazdag ásványianyag-forrás.

Mire kell vigyáznunk a rebarbara fogyasztásakor?

Kedvező élettani hatásainak köszönhetően jelentős szerepet játszhat az egészség megőrzésében, azonban figyelni kell arra, hogy csak a szárrészt fogyasszuk. Kis mennyiségben még ugyan ebben a részében is, de káros koncentrációban leginkább a levelekben található kalcium-oxalát, melynek túlzott bevitele a szervezetbe az oxalátkristályok felhalmozódásához vezet, aminek következtében megnő a vesekőképződés és a veseelégtelenség kialakulásának kockázata.

Másik potenciális veszélye, hogy az egyébként jótékony K-vitamin-tartalma gátolhatja bizonyos vérhígító gyógyszerek hatékonyságát.