Sokan teszik fel a kérdést: mi a különbség a tanyasi és a nagyüzemi brojlercsirke között? Az utóbbi tényleg hormonnal és antibiotikummal kezelt? Hazánk élen jár baromfitermelésben, ezért érdemes utánajárni ezeknek a kérdéseknek.

A magyarok nagyon szeretik a csirkehúst

A világon 8600 madárfajt tartanak számon, de csak egy tucatra tehető azoknak a száma, amelyeket háziasított szárnyasoknak, összefoglaló néven baromfinak nevezünk. A FAO szerint a világ teljes háziállat-állományának több mint 60%-át szárnyasok teszik ki, és ez az arány évről évre növekszik.

A magyar hústermelés felét is a baromfitenyésztés teszi ki, a szárnyasok tekinthetők a legközkedveltebb hazai állati fehérjeforrásnak. A KSH adatai szerint évente fejenként 33 kilogramm baromfit eszünk, ami jócskán meghaladja az uniós átlagot, ennek a mennyiségnek a kétharmada csirkehús, amit a fogyasztók a könnyű elkészíthetősége és az egészségessége miatt részesítenek előnyben – írja a greendex.hu.


A brojler csirke – van, aki nem szereti

Brojlercsirkének nevezik azokat a fajtákat, amelyeket kifejezetten intenzív hústermelésre tenyésztettek, ezért alkalmasak nagyüzemi tartásra. A napjainkban legelterjedtebb brojlereket az 1960-as években kezdték el tenyészteni.

A tipikus brojlerek jellegzetes fehér tollal, sárga csőrrel rendelkeznek, a fejlődésük elképesztően gyors, már 49–56 nap alatt el tudják érni a 2–2,5 kg-os vágási súlyt, amit a háznál tartott állatok csaknem 100 nap alatt közelítenek meg.

A világ csirketermelésében általánosan elterjedt a brojler, hazánk a brojlerek terén kiemelkedő helyet foglal el. Az elfogyasztott nagyüzemi csirke egy főre jutó mennyiségében a magyarok a 4. helyen állnak, az amerikaiak, a brazilok és az argentinok előznek meg bennünket.

Amikor valaki állatvédelmi okból utasítja el a csirkehúst, akkor ezt pont a brojlerek miatt teszi. 1 négyzetméteren ugyanis 60 csibét nevelnek, melyeknek csonkítják a csőrét. A felnőtt állatok helyzete sem sokkal jobb, belőlük 16-ot tartanak ugyanekkora területen.

A gyors növekedést a precíz, ipari táplálás biztosítja. A szakemberek grammra pontosan tudják, hogy az állatok a kiosztott táplálékból naponta mennyit fogyasztanak. Speciális indítótáp-keverékekkel dogoznak, és a modern technika eredményeként minden évszakban megfelelő körülményeket tudnak teremteni az állatok növekedéséhez.

Mivel a szárnyasok alig mozognak gyorsan növekednek, a húsuk víztartalma is magasabb, az izomrostokban pedig bizonyos hibák is előfordulhatnak. A belőlük készült ételek íze a tapasztalatok szerint elmaradhat a szabadtartásos csirkéből vagy a biocsirkéből készültekétől.

csirke

A tipikus brojlerek jellegzetes fehér tollal, sárga csőrrel rendelkeznek, a fejlődésük elképesztően gyors, már 49–56 nap alatt el tudják érni a 2–2,5 kg-os vágási súlyt – fotó: pexels.com

Tényleg hormonokkal és antibiotikumokkal kezelik a baromfit?

Gyakran merül fel az a tévhit, hogy antibiotikumokat és hormonokat használnak a brojler csirke tenyésztése során. Ezek használatának ugyanis a  szigorú magyar szabályzások gátat szabnak. (Mivel ezek a szabályok azonban országonként eltérhetnek, az importált húsokban van rá esély, hogy  hormonnal és antibiotikummal kezelték a csirkéket.)

A Baromfi Terméktanács igazgatója, dr. Csorba Attila, egy régebbi interjúban tisztázta a kérdést:

„A baromfitenyésztésben és -tartásban soha nem használtak hormonokat, de ez meglévő tévhit. A baromfifélék tehát a hatékony tenyésztéstől és a jó minőségű takarmánytól növekednek, ami jelenleg nem tartalmazhat még állati eredetű fehérjét sem.

Antibiotikumot a hazai baromfitartásban és -tenyésztésben megelőzési céllal egyáltalán nem, terápiás céllal is csak szigorú állatorvosi felügyelettel és komoly előírások betartása mellett lehet alkalmazni. Hazánkban az antibiotikum-használat rendkívül ritka, a baromfifélék esetében a betegségek megelőzésére vakcinázást, védőoltást alkalmazunk. Ennek anyagi oka van, az antibiotikum ugyanis drága. Ha mégis szükségszerű a használata, akkor be kell tartani az alkalmazás szigorú szabályait, az alkalmazott készítményre vonatkozó meghatározott várakozási időt, aminek el kell telnie a kezelés után ahhoz, hogy a vágóüzem egyáltalán átvegye a baromfit. Mivel ezt az élelmiszer-biztonsági hatóság folyamatosan ellenőrzi is, az antibiotikum-maradványok jelenléte a baromfihúsban gyakorlatilag kizárt"

– fogalmazott.

Mitől lesz másabb a szabadtartásos csirke?

A világ piacain kétféle csirke van jelen, a már fentebb említett gyorsan növekedő, ipari tartásra fejlesztett brojler, és a másik fajtacsoport a szabadtartásos, amely a hagyományos háztáji tartás mintáira épül.

A szabadtartású csirke teljesen másfajta nevelésű, tartású és takarmányozású baromfi. Az Európai Unió szabályzata előírja, hogy konkrétan mit jelent a szabadtartás, milyen fajtacsoportoknál alkalmazható, egy állat számára hány négyzetméter szükséges, ezek milyen takarmányokat fogyaszthatnak.

A szabadtartás vagy ökotartás lényege, hogy

  • a speciális feltételek között tartott csirkéknek ólanként egy hektár kifutót kell biztosítani, amelynek 30 százaléka fás, bokros rész
  • az ól területe összesen nem lehet nagyobb 400 négyzetméternél, s úgynevezett „körbe ablakos"-nak kell lennie, azaz az oldalfelület 40 százalékának kell ablakból állnia
  • a szabadtartásos csirke takarmánya kizárólag gabonamagvakból állhat, amit kiegészíthetnek ásványi alkotóelemek, valamint szója
  • a takarmány nem tartalmazhat semmilyen hozamfokozót, mesterséges anyagot, antibiotikumot és állati fehérjét.

Ezek az állatok – részben a fajtajelleg, részben a mozgás miatt – lassabban növekednek, de izmaik fejlettebbek, kevesebb vizet tartalmaznak, és teltebb az ízük. A vágási súlyt pedig kétszer annyi idő alatt, 80–82 nap nevelés után érik el.

csirke

Az ára magasabb, de az íze miatt megéri szabadtartásos baromfit választani – fotó: pexels.com

A különbséget meg kell fizetni

A szabadtartás nem olcsó a hosszabb nevelési idő, az összetettebb körülmények miatt. Ezt még fokozhatja, ha a táplálás bioterményekkel történik, amelyeknek egyrészt magasabb az áruk, másrészt több is kell belőlük egy állat felneveléséhez.

A szabadtartás kétszer, míg a biotartás háromszor akkora költséggel valósítható meg, az intenzív körülmények között előállított baromfihoz képest.

A magasabb ár ellenére itthon is egyre többen keresik a szabadtartásos baromfit, értékelve annak minden előnyét.

Indexkép: pexels.com