Az utóbbi években a magyar mezőgazdaság és az élelmiszeripar versenyképessége eltérően alakult: az agráriumé az uniós támogatásoknak köszönhetően jelentős mértékben javult. Az ágazat termelékenysége és a termésátlagaink is nőnek, amelyek globális összevetésben hiába jók – nagy tragédiánk, hogy a világ leghatékonyabb mezőgazdálkodóival vagyunk összezárva az EU-ban, írja a Telex.


A hazai, 2022-es 4-4,5 tonna búza termésátlag még akár impozánsnak is tűnhet India 3,5 vagy Brazília 3,3 tonnájához képest, de a 7 tonnás hektáronkénti termésátlagot elérő franciák vagy a 9 tonna fölötti belgák eredményétől messze elmarad. Különösen fájdalmas ez úgy, hogy közben talajadottságaink alapján elvileg többre lennénk képesek. Az előbb említett tendencia sajnos, a szántóföldi növények többségére nézve igaz. Sőt, valamelyest az állattenyésztésre is, főleg ha a világ élvonalába tartozó Dánia vagy Belgium paramétereivel vetjük össze a magyar adatokat.

Zsugorodik a zöldségtermelés

Jók viszont az eredményeink például a fejes káposzta tekintetében – abból bezzeg, keveset termelünk. Egyre kevesebbet, a zöldségfélék vetésterületét összességében a zsugorodás jellemzi és ezt csak részben magyarázzák az öntözési hiányosságok és az aszálynak való kitettség. Legalább ennyire fontos tényező, hogy egyre nehezebb munkaerőt találni a mezőgazdaságba. Ha pedig nincs emberi munkaerő, akkor azt gépekkel kell(ene) helyettesíteni, azokra viszont általában csak nagyobb üzemekben, nagyobb táblákon éri meg beruházni.

zöldségtermesztés

Ahol a madár (se) jár: egyre nehezebb munkaerőt találni a zöldségföldekre – forrás: Pixabay

Ennek következtében az utóbbi 20 évben jelentős centralizáció ment végbe a mezőgazdaságban: 2010-ben 351 ezer gazdaság működött Magyarországon, 2020-ban 234 ezer, 2023-ban pedig már csak 196 ezer. Ezek viszont összesen több földet műveltek. Ugyanakkor messze még a folyamat vége: itthon még mindig kisebb az átlagos gazdaságméret, mint az EU régebbi tagállamaiban, ahol korábban elkezdődött a birtokkoncentráció.

No work, no problem

Az egyre nagyobb üzemek egyre nagyobb területen vetnek kevésbé munkaigényes növényeket, gabonaféléket, kukoricát, repcét, napraforgót, szóját. Erre a mezőgazdasági szerkezetre támaszkodik a magyar élelmiszeripar, aminek termelékenysége minden elemzés szerint kimagaslóan rossz, nemcsak az EU többi tagállamának élelmiszeriparához viszonyítva, hanem a magyar gazdaság más szegmenseihez képest is. A Magyar Nemzeti Bank 2023-as versenyképességi jelentése szerint az uniós országok közül a magyar élelmiszeripar munkatermelékenysége a 2. legalacsonyabb, az egy munkavállalóra jutó hozzáadott érték egyedül a bolgár élelmiszeripar termelékenységét előzi meg. Emellett a szektor energiahatékonysága is elmarad az EU-átlagtól, mindez tehát azt jelenti, hogy egységnyi terméket több energia és nagyobb munkaerő befektetésével képes csak előállítani.



A jegybank 2022-es versenyképességi jelentése szerint „a belső kereslet szempontjából kiemelt jelentőségű élelmiszeripar a feldolgozóipar kevésbé termelékeny ágazatai közé tartozik. 2001 és 2019 között a termelékenység mintegy 25 százalékkal emelkedett, amely érdemben elmarad a feldolgozóipar egészéhez képest, míg az ágazat termelői árai 85 százalékkal emelkedtek, mely magasabb, mint a feldolgozóipari átlag".

Maximum alapanyag-beszállítók

Pesti Csaba, az Agrárközgazdasági Intézet munkatársa 2022 őszén a Központi Statisztikai Hivatal és a Magyar Statisztikai Társaság konferenciáján tartott, a magyar élelmiszer-infláció okait taglaló előadásában arról beszélt, hogy a magyar élelmiszeripari cégek jövedelme és forrásellátottsága is jócskán elmarad az agrárcégekétől, rosszabb az árbevétel-arányos jövedelmezőségük, és nem kapnak uniós agrártámogatásokat sem. Ezzel kevesebb tőkéjük halmozódik fel, kevesebb a tartalékuk, kiszolgáltatottabbak a piaci folyamatoknak.


Az EU-alapító tagállamok mezőgazdasága és élelmiszeripara többnyire fejlettebb és termelékenyebb, így a belső piacon felülkerekednek a versenyben. És mivel a kevésbé termelékeny élelmiszeriparral rendelkező országok agrárszektora jelentős uniós támogatásokat kap, az élelmiszeripar fejlődése nem tudja követni a mezőgazdaság termelékenységének növekedését. Így fennáll a veszélye annak, hogy az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad áramlása mellett, fejlett élelmiszeripar híján ezek az országok az EU fejlettebb élelmiszeriparral rendelkező tagállamainak pusztán alapanyag-beszállítóivá válnak. Ha egyáltalán, hiszen mezőgazdasági exportban sem sikerült az utóbbi években áttörést elérni, főleg a regionális versenytársakhoz, például Lengyelországhoz képest.