A cikkben egyebek közt az olvasható: Moldován és Románián keresztül pörgetnék fel az ukrán gabona exportját: az infrastruktúra és a határátkelők fejlesztésével, közös ellenőrzéssel megduplázzák a szállítási kapacitásokat, havi 2 millióról 4 millió tonnára növelve a volument. A két állam között létrejött megállapodás célja állítólag az, hogy úgy adjanak szabad utat a háború miatt megnehezülő exportnak, hogy azzal ne sértsék a kelet-európai gazdálkodók érdekeit.
Az ukrán gabona behozatalából szeptemberben lett akut politikai krízis Kelet-Közép-Európában, amikor a piacon bekövetkező drasztikus árcsökkenést a régiót elárasztó ukrán gabonával magyarázták.
Az ukrán kivitel nem sok szerepet játszik a világpiaci ár alakulásában
A gabonaimport-vita eszkalálódását azonban legalább annyira befolyásolták a belpolitikai tényezők, mint a tényleges piaci folyamatok. A cikk szerzője szerint az ukrán import bűnbakká való kinevezése homályban hagyja azt, hogy a gabona árában az ukrán kivitel és főleg az, hogy abból mekkora volumen érkezik egy-egy olyan kisebb piacra, mint Magyarország, csekély szerepet játszik – sokkal inkább a világpiaci folyamatok a meghatározóak, mint például a brazíliai hozam vagy az észak-amerikai termés.
Az ukrán gabonakivitel infrastruktúráját és kiviteli lehetőségeit 2022 tavasza óta módszeresen rombolta az orosz agresszió. A fő szállítási útvonalnak számító fekete-tengeri kereskedelemről török közvetítéssel 2022 júliusában ugyan megállapodtak, de Oroszország 2023 nyarán azt nem hosszabbította meg, kifogásolva, hogy az csak az ukrán kivitelt segítette, a rekordot döntő orosz termés exportját nem.
A szárazföldi szállítás jóval drágább, mint a tengeri – forrás: iStock
Ennek alternatívája, a szárazföldi szállítás, nemcsak drágább és kapacitásproblémák miatt szűkösebb, hanem megvannak a maga politikai áttételei is. Az olcsóbb ukrán importtól tartó kelet-közép-európai gazdák Lengyelországtól Bulgáriáig tiltakoztak, azt állítva, hogy az ukrán gabonaimportot eltérítették és nem oda jut, ahova azt valójában szánták.
Az import tekintélyes része, nagyjából a fele, valóban a fejlett országokba ment. Amíg élt a fekete-tengeri gabonafolyosó (vagyis 2022 és 2023 július közepe között), összesen 32,8 millió tonna ukrán mezőgazdasági terményt és terméket szállítottak ki rajta keresztül. Az ENSZ adatai szerint ennek 47 százaléka magas jövedelmi besorolású országokba (például Spanyolországba és Olaszországba), 26 százaléka felső-közép jövedelmi besorolású államokba (a legnagyobb arányban Törökországba és Kínába), míg az alacsony és alacsony-közepes jövedelmi besorolású országokba, oda, ahova igazán küldeni akarták, Egyiptomba, Szudánba csupán 27 százaléka érkezett.
Az Európai Unióba irányuló ukrán gabonaexport volumene is megtöbbszöröződött: búzából tízszeres volt a növekedés (288 ezer tonna helyett 3 millió) az előző évhez képest, kukoricából pedig 7,4-ről 12 millió tonnára nőtt.
Ezt a politikai kommunikációban rendszeresen azzal magyarázták, hogy az EU 2022 tavaszán minden uniós importvámot felfüggesztett Ukrajnával szemben. Valójában azonban a teljes vámmentesség nem jelentett ekkora változást, hiszen az EU korábban is importált ukrán terményeket. Az olajos magvakra korábban sem vetettek ki importvámot, és egy ideje már a gabonára sem, hiszen a magas világpiaci árak miatt az intervenciós mechanizmus alapján addig is csökkentett vámkontingensek voltak életben. A gyakorlatban már 2021 végén is vámmentes ukrán gabona érkezett az EU-ba.
Európának nagy szüksége volt az ukrán gabonára az aszályos évben
Az ukrán behozatal így nem elsősorban az uniós külkereskedelmi kedvezmények miatt ugrott meg, hanem más okokból. Egyrészt a fekete-tengeri szállítás háborús bizonytalansága és árnövekedése miatt felértékelődött a békeidőben sokkal előnytelenebb szárazföldi tranzit, és vele együtt a közelebb lévő, így gazdaságosabban ellátható európai felvevőpiacok.
Másfelől – s ezt kár lenne tagadni – Európának óriási szüksége volt az ukrán gabonára.
Kukoricából az EU korábban is nettó importőr volt, a 2022-es évben pedig kifejezetten rossz volt az európai kukoricatermés. Ezért uniós szinten a korábbiaknál nagyobb, 25 millió tonna behozatalra volt szükség, amiből 15 millió tonna jött Ukrajnából – nagyjából a duplája a megelőző évek EU-ba irányuló ukrán kukoricaexportjának.
Az orosz agresszió után megtöbbszöröződött az ukrán búzabehozatal – forrás: pixabay
A búza esetében is nettó exportőr az EU, az Ukrajnából való búzabehozatal azonban az orosz agresszió után megtöbbszöröződött: a 8,6 millió tonna 63 százaléka volt ukrán búza. A korábban elég alacsony volumenű nemzetközi kereskedelemmel bíró napraforgómagból a korábbi mennyiség szintén több mint húszszorosa, 2,2 millió tonna mag jött be 2022/23-ban Ukrajnából.
Mivel a szárazföldi fuvarozás három-négyszeres költséget jelentett a tengeri szállításhoz képest, az ukrán termények veszteséggel érkeztek az EU piacára, Európának azonban összességében jól jött a felszabaduló ukrán gabona, hiszen a készleteket mindenképpen fel kellett tölteni, és az olcsó ukrán gabona a szárnyaló európai élelmiszer-inflációt is enyhítette.
Valójában az ukrán kukorica (a búzának a volumene és a gazdasági jelentősége is kisebb) a magyar feldolgozóiparnak és takarmányozásnak is jól jött. Kukoricából Magyarország jelentős importra szorult 2022-ben, hiszen nálunk rendkívül rossz volt abban az évben a kukoricatermés (alig 2,4 millió tonna), miközben az éves hazai felhasználás 4,2 millió tonna körül mozog. Ezt mindenképpen pótolni kellett valahonnét, annál is inkább, mert sok volt Magyarországon a toxinos kukorica.
Hetvenszeresére nőtt a kukoricaimport
2021-ben 15 ezer, 2022-ben pedig több mint egymillió tonna kukorica jött be a külkereskedelmi adatok szerint Magyarországra Ukrajnából. Ez a hetvenszeres importnövekedés 2023 első felében is folytatódott.
Az ukrán gabona iránti keresletet erősítette, hogy Magyarországon szinte eladhatatlanul drága volt a tavalyi év közepén a kukorica. Ennek oka részben az volt, hogy rosszul alakultak a terméskilátások, másrészt a gazdák egy része az orosz-ukrán háború miatt további áremelkedésre spekulált és kivárt az eladással, piaci pletykák szerint pedig feketén maguk is vásároltak ukrán gabonát, hogy a rossz hozamuk ellenére többet tudjanak majd a kereskedők felé értékesíteni – írja a G7.hu.
Ezt a várakozást 2022-ben az orosz-ukrán háború miatt egekbe szökő világpiaci árak fűtötték. Oroszország és Ukrajna együttesen a világ legjelentősebb gabonaexportőrei közé tartozik, és a háború miatt kialakult bizonytalan piaci környezetben hiánypszichózis alakult ki: a közel-keleti, észak-afrikai importőrök egymás elől is igyekeztek lekötött szerződésekkel elvinni a mennyiséget.
A világpiaci áremelkedés emiatt oly mértékű lett, amit már nem indokoltak a piaci fundamentumok. Már csak azért sem, mert a nemzetközi kereskedelem bővülésével az elmúlt évtizedben jelentősen nőttek a világ gabonatartalékai. Búzából a 2010/11-es gazdasági évben 111 napra volt elegendő a globális tartalék, míg 2022/23-ban már 124 napra, kukoricából pedig 56-ról 92 napra nőtt a globális tartalék.
A hazai kukoricatermés nemcsak kevés, hanem részben toxinnal fertőzött is volt – forrás: pixabay
Az orosz agresszió után bizonytalanná váló nemzetközi gabonapiac így fokozatosan megnyugodott. A gabona felvásárlási ára a 2022 nyári csúcsról esni kezdett, a tavalyi 350 eurós csúcsról mostanra 200 euró közelébe csökkent a MATIF-on egy tonna kukorica ára, ami már közelíti az élelmiszerinfláció előtti, 2020-as szintet.
Ez azt jelentette, hogy a további árnövekedésre játszó spekuláció nem jött be. A készleteiket felhalmozó gazdák képtelenek voltak a remélt áron eladni a termésüket, idén februárra pedig a magyar termény és késztermék lényegében kiárazódott a piacról.
A nagykereskedők a reálishoz képest túlárazott, toxin által is érintett magyar kukorica helyett más beszerzési forrásokat kerestek, és jó lehetőség volt számukra a raktárak kiürítési kényszere, valamint a fekete-tengeri szállítás extra kockázatai miatt olcsóbb ukrán gabona.
A nagykereskedők számára jó lehetőség volt az ukrán gabona a hazai túlárazott kukorica helyett
Miután a háborús világpiaci lufi néhány hónap alatt kipukkadt, és kiderült, hogy Magyarországon sem tartható fenn sokáig egy, a globális árazástól az exporttilalommal függetlenített szigetszerű ár, megindult a politikai felelőskeresés. Magyarországon a MAGOSZ követelte, hogy ne engedjék be az ukrán terményt az országba, azt állítva, hogy a magyar gazdák 100 milliárd forint feletti veszteséget szenvednek el csak a búza esetében az ukrán gabonaimport miatt. Nagy István agrárminiszter szerint Magyarországra az egyik legnagyobb mennyiségben érkezett az ukrán gabona, ami letörte a piaci árakat, értékesítési zavarokat okozott és eladhatatlan készletek keletkeztek.
A magyar álláspont érvényességét látszólag erősítette, hogy a gazdák és az agrár érdekvédelmi szervezetek az egész régióban hasonló panaszokat és követeléseket fogalmaztak meg. A bolgár miniszterelnök viszont úgy reagált, hogy ha a gazdák nem akarják tartani magukat a közös uniós agrárpolitikához, akkor az uniós támogatásokért se tartsák a markukat – végül Románia sem lépett fel egyoldalúan az ukrán exporttal szemben. Három ország – Magyarország, Lengyelország és Szlovákia – azonban szeptemberben egyoldalú importkorlátozásokat vezetett be, megsértve az Európai Unió közös kereskedelmi politikáját.
Emiatt Ukrajna azzal fenyegetett, hogy a WTO-nál eljárást indít nyugati szomszédai ellen. Ez az addig csúcsra járatott lengyel-ukrán viszonyt is megmérgezte, Lengyelország fegyverszállítások leállítását is bejelentette.
Lengyelországban a kormányzó PiS épp a kampány hajrában volt, és a választások előtt a szélsőjobboldal vitorlájából igyekezett kifogni a szelet a gazdák és általában a lengyel érdekek védelmével, eltávolodva az elmúlt másfél év feltétel nélküli ukrán támogatásától. Szlovákiában a háborús és migrációs fáradtságot és növekvő ukránellenességet meglovagló Robert Ficóval szemben Ódor Lajos ügyvezető kormányának hasonló megfontolásai lehettek.
Szlovákiában azóta Fico hatalomra került, Lengyelországban viszont Donald Tusk vezetésével a nyugatbarát ellenzék készül átvenni a kormányzást, és Ukrajnával kapcsolatban leszögezték, hogy helyreállítják a jó lengyel-ukrán kapcsolatokat. Az ukrán szállítások kérdése ezzel együtt a környező országokban is politikai téma marad még egy ideig: az olcsóbb ukrán szállítmányozók miatt aggódó lengyel fuvarozók május után másodszor is blokádokkal zárták le az ukrán határátkelőket.
A show tehát megy tovább.
_fill_360x200_0.jpg "Ezt tudják élesben a Väderstad gépei")
