A chicagói Field Museum kutatói Kolumbia, Panama és Peru területén előkerült, 60 millió éves és fiatalabb szőlőmagkövületeket vizsgálva tárták fel e gyümölcs múltját.

„Ezek a legősibb szőlők, amelyekre a világ ezen a felén rábukkantunk, és csak pár millió évvel fiatalabbak a bolygón valaha talált legrégebbiektől" – mondta a kutatás vezetője. „A felfedezés amiatt fontos, mert kiderült belőle, hogy a dinoszauruszok kihalása után kezdett csak elterjedni a világon a szőlő." Az eddigi legrégebbi szőlőfosszília indiai és 66 millió éves.

A kutatók úgy vélik, a nagy testű dinoszauruszok, amelyek korábban ökoszisztéma-mérnökként alakították a tájat, a hiányukkal szintén beleszóltak az erdők összetételébe. Nélkülük a korábban szellősebb, nyitottabb erdők sűrűbbé váltak, és kialakultak az aljnövényzettől a lombkoronáig terjedő szintek, amelyeket ma ismerünk.


Ebben az időszakban, a dinoszauruszok kihalása után jelentek meg a futónövények – a szőlő is –, amelyek a sűrű ágak között igyekeztek egyre magasabbra jutni a fényt keresve. A szakemberek tudták, hogy kb. 50 millió éve már elég sokféle szőlő volt, de eddig soha nem bukkantak rá a maradványaikra Dél-Amerikában. 2022-ben azonban a kolumbiai Andok hegyei közt egy növénykövület-lelőhelyen megtalálták az első, 60 millió éves példányt, amelyet CT segítségével vizsgáltak meg, majd a felfedezett ősi szőlőfajt Lithouva susmaniinak, azaz Susman kőszőlőjének nevezték el, Arthur T. Susman paleobotanikus tiszteletére.

„A felfedezés azért is különösen fontos, mert igazolja azt az elképzelést, hogy a mai szőlő, a Vitis dél-amerikai eredetű" – mondta a kutatás egyik résztvevője.

További feltárások során 9 ősi szőlőfélét fedeztek fel a kutatók a 60-19 millió évvel ezelőtti időszakból. Ezekből következtetni lehetett a növénycsalád elterjedésére és arra a bonyolult történetre is, amely a mai eloszlásukhoz vezetett. Több kihalás övezte útjukat, de ellenálló növényként mindig megtalálták a helyüket a megújuló környezetben.

Forrás: ng.24.hu

Indexkép: Shutterstock