Az ősz tartalmas időszak azoknak, akik szeretnek túrázni. A falevelek élénk színei, a friss levegő mindenkit felpezsdít. A réteket és erdőket járva színes bogyós gyümölcsökre bukkanhatunk, amelyek a kedvelt kerti gyümölcsök vadon élő változatának tűnnek. És ez a lényeg: csak tűnnek! Sok olyan bogyó van, ami ártalmas, sőt akár halálos is lehet, ha elfogyasztjuk.
A vadbogyók elfogyasztásának veszélyei lehetnek
Egy mérgező erdei bogyó összetévesztése az ehetővel nagyon súlyos egészségügyi kockázatokkal jár. Ezért nagyon fontos – szó szerint létkérdés –, hogy magabiztosan felismerjük a biztonságos és káros bogyók közötti különbségeket, mivel vannak, amelyek pusztán csak ehetetlenek, míg mások mérgezőek. Az alábbiakban a 10 leggyakrabban előforduló erdei bogyós növény listáját találhatod meg, a legkevésbé mérgezőtől a legveszélyesebb, akár halált okozóig.
Fekete ebszőlő vagy fekete csucsor (Solanum nigrum) – fotó: Harald Hubich, wikimedia.org
1. Fekete ebszőlő vagy fekete csucsor (Solanum nigrum)
A fekete csucsor a világ számos részén megtalálható, beleértve Európát, Ázsiát és Észak-Amerikát. Általában bolygatott talajokon nő, a kertekben, az utak szélén és a nyílt területeken. A burgonyafélék családjába tartozó gyomnövénynek mára már a gyomirtó szerekre rezisztens változatai is kialakultak. Míg érett bogyóit néha a hagyományos orvoslásban is használják, a növényt nem ajánlják emberi fogyasztásra potenciálisan mérgező összetevői miatt. Egyes madárfajok azonban nyugodtan megehetik a bogyókat, elősegítve a növény magvainak szétterülését.
2. Lonc (Lonicera spp.)
A loncfajok olyan kúszó cserjefélék, amelyek az északi félgömbön honosak. 135-180 fajuk ismert, ezekből 100 faj Kínában, 20-20 faj pedig Indiában, Európában és Észak-Amerikában elterjedt. Élénkvörös vagy narancssárga bogyói az emberre enyhén mérgezőek, lenyelésük esetén gyomor-bélrendszeri panaszok jelentkezhetnek, de sok madár károsodás nélkül elfogyasztja őket.
Fagyal bogyói – fotó: pixabay.com
3. Fagyal (Ligustrum spp.)
Az általában sövényként használt fagyal ősszel fekete vagy sötétlila bogyókat hoz. Az Európában, Ázsiában és Amerikában széles körben elterjedt bogyók mérgezőek, hányingert, hányást és hasi fájdalmat okozhatnak.
Amerikai karmazsinbogyó – fotó: flickr.com
4. Amerikai alkörmös vagy amerikai karmazsinbogyó (Phytolacca americana)
Az amerikai alkörmös jellemzően az Egyesült Államok keleti részén, Kanada egyes részein és Európa néhány régiójában fordul elő. Elsősorban a nyílt területeken, utak mentén és bolygatott területeken nő. A növény sötétlila bogyói rendkívül mérgezőek az emberekre és az állatokra, de az olyan madarak például, mint a gyászgalambok gyakran megeszik őket, elősegítve a magvak terjedését. Fagyérzékeny növény ugyan, de a gyökeréről könnyen újra kihajt. Hazánkba a mediterrán térségből került, ahol egykoron festőnövényként, dísznövényként ültették. Régebben ételfestékként, és borszínezékként is használták.
_fill_540x300_0.jpg)
Magyal – fotó: pixabay.com
5. Magyal (Ilex spp.)
Európa, Észak-Amerika és Ázsia régióiban honosak. A fajai kisebb fák,cserjék. A többségük örökzöld, néhány faj azonban lombhullató. Sötétzöld levelei bőrneműek, a legtöbb fajé szúrós szélű. Általában az erdőkben és az erdőszéleken találhatók, az árnyékos vagy részben árnyékos területeken virágoznak. A magyal fényes piros bogyói nem fogyaszthatók az ember számára, mert hányást és hasmenést okozhatnak. Viszont nagyon értékes téli táplálékforrást jelentenek a madaraknak, például előszeretettel esznek belőle a feketerigók, a sárgarigók és a vörösbegyek.
Bodza (Sambucus spp.) – fotó: pixabay.com
6. Bodza (Sambucus spp.)
A bodzanövények Európában, Észak-Amerikában és Ázsia egyes részein fordulnak elő, főként az erdőkben, és a patakok mentén nőnek. A nyers és éretlen bogyók veszélyesek lehetnek az emberre a cianogén glikozidok miatt, a madarak, – például a feketerigók és pintyek – azonban biztonságosan fogyaszthatják őket a magas tápanyagtartalmuk miatt. A teljesen érett és megfelelően megfőtt bogyókból olyan szirupok, lekvárok és borok is készíthetők, amelyek gazdag ízük és potenciális egészségügyi előnyeik okán méltán népszerűek.
Boroszlán (Daphne spp.) – fotó: pixabay.com
7. Boroszlán (Daphne spp.)
Az Európában, Észak-Afrikában és Ázsiában őshonos Daphne fajok megtalálhatók erdei területeken és kertekben díszcserjékként. A boroszlánnak 50 különböző fajtája ismert, néhány közülük lombhullató, de vannak örökzöldek is. A növény apró, fényes bogyós fürtöket hoz létre, amelyek az emberre nagyon mérgezőek, de egyes madarak ártalom nélkül megehetik őket, hozzájárulva a növény magjainak szétterjedéséhez. A Daphne minden része rendkívül aktív toxinokat tartalmaz, amelyek legnagyobb koncentrációban a kéregben, és a bogyókban fordulnak elő. A bogyók élénk színei gyakran vonzzák a gyerekeket, így ha Daphne van a kertünkben, tartsuk távol őket tőle. Már egyetlen bogyó elrágása is intenzív égést okozhat a torokban és a szájban. Néhány bogyó elfogyasztása gyomorrontást, fejfájást, hasmenést, delíriumot, görcsöket okozhat.
Ebszőlő csucsor – fotó: Guido Gerding, wikimedia.org
8. Ebszőlő csucsor vagy keserű csucsor (Solanum dulcamara)
Az ebszőlő csucsor egy évelő szőlő, ami Európában és Ázsiában őshonos, de széles körben elterjedt Észak-Amerikában is. Ez a növény szereti a nedves, árnyékos környezetet, vizes élőhelyeken, erdők szélén és a folyópartok mentén él. Ősszel kicsi, fényes bogyókat hoz (a vöröstől a liláig terjedő színekben), amelyek nagyon mérgezőek az emberekre és a háziállatokra egyaránt. Szolanint és más mérgező alkaloidokat tartalmaznak, amelyek elfogyasztva olyan tüneteket okozhatnak, mint az émelygés, hányás, hasmenés, súlyos esetekben légúti vagy neurológiai problémák. Annak ellenére, hogy a bogyók az emberre mérgezőek, a madarak mégis fogyasztják, elősegítve a magvak szétterülését.
Vörös békabogyó (Actaea spp.) – fotó: Walter Siegmund, wikimedia.org
9. Békabogyó (Actaea spp.)
A vörös békabogyó (Actaea rubra) és a fehér békabogyó (Actaea pachypoda) a rendkívül mérgező növények körébe tartoznak, Észak-Amerikában és Európában őshonosak. Főként árnyékos, nedves környezetben nőnek. Élénkpiros vagy fehér bogyóikban erős méreganyagok vannak, amelyek súlyos gyomor-bélrendszeri zavarokat okozhatnak, és életveszélyes szívproblémákhoz vezethetnek. Vonzó megjelenésük megtévesztő, így vadon különösen veszélyesek.
Nadragulya (Atropa belladonna) – fotó: flickr.com
10. Nadragulya (Atropa belladonna)
A nadragulya őshonos Európában, Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában, gyakran nő erdőkben, tisztásokon, ösvényeken. A harang alakú lila virágairól ismert évelő növény fényes fekete bogyókat terem, ezek rendkívül mérgezőek az emberre, erős alkaloidokat, atropint és szkopolamint tartalmaznak. Ezek az anyagok sokféle tünetért felelősek, ide értve a homályos látást, a hallucinációkat – lenyelés esetén akár halált is okozhatnak.
Mi a teendő, ha valaki vadbogyót evett?
Ha valaki nem tudott ellenállni a színes bogyóknak és megkóstolt néhányat a vadonban, nagyon fontos, hogy gyorsan cselekedjünk. Először próbáljuk meg azonosítani a növényt, ha lehetséges – készítsünk róla fényképet, vagy jegyezzük fel a jellemzőit.
Kerüljük az evést vagy ivást, mert az zavarhatja a tüneteket vagy a kezelést. Azonnal kérjünk orvosi segítséget, a lehető legtöbb információt megadva a lenyelt bogyókról és a növényről.
A természet rejtett veszélyeivel érdemes tisztában lennünk: a fenti listán szereplő bogyók csábítónak tűnhetnek, mégis szigorúan kerülni kell őket.
Forrás: garden-guide.com
_fill_540x300_0.jpg)
