Tavasztól őszig rengeteg vitaminban dús finomság áll a rendelkezésünkre, azonban amikor a legnagyobb szükségünk lenne rá a megfázások miatt, vagyis télen, sajnos sokkal kevesebb. Azonban ilyenkor sem szabad és nem is kell lemondani a friss zöldségek által beszerezhető vitaminokról.
A kelbimbóra pedig ilyenkor is számíthatunk. A kelbimbó nem egy fázós zöldség. Sőt, igazán akkor érzi jól magát, amikor beköszönt a hideg idő. A kelbimbónak ahhoz is hidegre van szüksége, hogy igazán finom legyen az íze. Nem kell azonban, hogy megcsípje a fagy, a tartós, hideg időszak is meghozza a kellemes zamatát.
A kelbimbót télen kell szedned
A kelbimbónak több fajtája is van, de vannak kifejezetten télen szedhető változatai.
- A Hilds Ideal az egyik legkedveltebb fajta, hiszen nagyon bőségesen terem. Egy növényen akár 1 kg termés is lehet. A rügyek október végén kezdenek beérni, és egészen februárig ellát minket.
- A Red Ball termése nem zöldes, hanem kékes-lila színű. Ráadásul a fagy hatására a rügyek színe egyre erősebb lesz, és a főzés során is megtartja színét. Érdemes azonban december közepéig leszedni, és nem megvárni vele a késő téli, fagyos időszakokat.
- A Roodnerf bő termésű fajta, mely egészen februárig, folyamatosan ellát minket termésével.
- A Cronus termését azonban érdemes december végéig leszedni, és nem megvárni vele a fagyokat.
Nagyon fontos, hogy a kelbimbó rügyeit mindig lentről felfelé haladva szedjük, ugyanis enyhe időjárás esetén a hajtáscsúcsokon továbbra is nőni fognak a rügyek. A szárról a levelet semmiképpen sem szabad leszedni, hiszen minden levél hozzájárul a rügyek táplálásához. Emellett a levelek fagyban, hóban védik a rügyeket. Nem okoz problémát, ha úgy érezzük, kevesebb fényhez jutnak a rügyek, fontosabb, hogy védve legyenek.
A kelbimbó a téli időszakokban is szedhető. Fotó: Pixabay
A nem télálló kelbimbót ideje hamarosan leszedni és felhasználni, ami pedig megmarad, azt tegyük mélyhűtőbe, ugyanis ez az egy fagyás, ami nem árt neki. Kint a kertben a fagyok tönkre fogják tenni.
Így legyen saját kelbimbód
A kelbimbóra nagyon sokáig kell várni. A tavaszi vetéstől ugyanis körülbelül 165 nap telik el addig, amíg a bimbók ősszel és télen szedhetővé válnak. Azonban nagyon is megéri, hiszen igazán egészséges, ráadásul abban az időszakban terem, amikor nem lát el minket a természet túlságosan bőven vitaminforrásokkal.
A kelbimbó a teljes napfényt kedveli, és a jó vízelvezetésű, szerves anyagban gazdag termőtalajt. Tápanyagigényes, így igencsak kedveli, ha megfelelő mennyiségű kalcium- és magnéziumtrágya áll rendelkezésére, különösen fejlődésének korai szakaszában. A kelbimbó magot 1-1,5 centiméter mélyen kell elvetni. A palántákat 38-45 centiméter távolságra kell ültetni egymástól, a sorok között pedig hagyjunk 80-90 centiméter távolságot. A különböző kelbimbófajták függvényében, a növény egy méter magasra is megnőhet, és akár 5 centiméter átmérőjű bimbókat képes teremni, úgyhogy kell neki a hely. A kiültetést 4-6 hét palántanevelés után végezzük.
A korai fajtákat, melyeket az őszi betakarítás alkalmával tudunk leszedni, márciusban hidegágyásba kell tenni, majd legkésőbb május közepén, amikor a növényeknek már 4-5 levélkéjük van, ki lehet ültetni őket a szabadba.
A közép- és késői érésű fajtákat áprilisban lehet szabadföldbe ültetni. Kiváló hely lehet számukra például a retek, a saláta vagy a spenót után felszabadult ágyás. Amíg a kelbimbó nem nő túl nagyra, a hézagokba nyugodtan ültethetünk salátát, azonban a nyár közepére már mindent szüreteljünk le a hézagba termesztett növények közül, mert ilyenkor a kelbimbónak már kinőnek a káposztaszerű levelei, a levélhónaljban pedig megjelennek az első bimbók. Ültetéskor használjunk műtrágyát és közvetlenül átültetés előtt alaposan áztassuk át a gyökereit.
A bimbókat folyamatosan szedhetjük. Ügyeljünk rá, hogy nem egyszerre fognak beérni, így mindig alulról haladjunk felfelé, amikor a bimbó eléri a 2-4 cm-es nagyságot. A régebbi fajták a főhajtás tetején egy kis káposztához hasonló fejet nevelnek, amit szintén felhasználhatunk.
A felső bimbók érésének ösztönzése érdekében nyár végén csípjük le a növény végét. A bimbókat mindig tövestől szedjük le, amikor körülbelül 2,5-3 centiméter nagyságúak.
Ezért edd a kelbimbót
A kelbimbó remek A-, B-, C- és E-vitamin forrás, de bőségesen találhatunk benne kalciumot, káliumot és ként is. Magas a rosttartalma és szénhidrátokban is gazdag. Egy adag kelbimbó fedezi a napi C- és K-vitamin-szükségletünket. A fogyókúrázók is nyugodtan fogyaszthatják, hiszen egy adag kevés kalóriát, viszont rengeteg hasznos tápanyagot tartalmaz.
A kelbimbó finom és egészséges. Fotó: Pixabay
Ha valaki vérhígítót szed, fontos, hogy hirtelen ne változtasson úgy az étrendjén, hogy a K-vitamin-bevitele nagyban csökkenjen vagy nőjön, mivel ennek a vitaminnak fontos szerepe van a véralvadásban.
Ezt leszámítva, igazán egészséges, hiszen csökkenti az elhízás, a cukorbetegség és a szív-és érrendszeri megbetegedések kialakulásának esélyét, továbbá a rák kialakulásának esélyét is. A kelbimbó jótékony hatással van a csontokra is. Ennek oka, hogy gazdag K-vitaminban. Alfa-liponsav tartalma csökkenti a glükózszintet, az inzulinérzékenységet pedig növeli, így a cukorbetegek is bátran fogyaszthatják. A kelbimbóban található C-vitamin és más antioxidáns anyagok ezen kívül segítenek megőrizni a szem egészségét, még idős korban is.
Így fogyaszd a kelbimbót
A kisebb kelbimbók íze jóval finomabb, mint a nagy méretű társaiké, így érdemes még kisebb korában leszedni. Így egészen biztosan nem lesz fás, és az íze is jóval édesebb. Ha tehetjük, frissen együk, hiszen úgy sokkal ízletesebb, de fagyasztva is tartósíthatjuk.
Fontos, hogy ne főzzük túl, hiszen ízéből és tápértékéből is veszít, a túlfőzés esetén pedig kesernyés lesz az íze. Nem csak főzni lehet, sütőben megsütve is nagyon finom. A megsült kelbimbókat hintsük meg olívaolajjal, őrölt fekete borssal és darált fokhagymával, és adjuk salátákhoz, vagy húsok köreteként fogyasszuk. Serpenyőben pirítva, és húslevesben megfőzve is igazán ízletes. Így hát bátran kísérletezzünk vele.
