A gyümölcsökön belül is van hasonló nehézségi rangsor, melynek a tetejére sokan a különféle egzotikus, hazánkban nem honos, vagy éppen alig ismert, ritkán nevelt gyümölcstermőket helyezik, de vajon ezek tényleg sokkal több figyelmet és energiát követelnek, mint a jó öreg alma, meggy vagy szilva? A válasz sok esetben nem! Ismerjünk most meg pár különleges gyümölcstermőt, és derítsük ki, hogy mennyire nehéz boldogulni velük!
Datolyaszilva – Fotó: pixabay.com
Datolyaszilva termesztése
A datolyaszilva más nevén kakiszilva ritkán látható a honi kiskertekben, annál kedveltebb azonban a boltok polcain. Délkelet-ázsiai eredetű, Kínában és Indiában régóta termesztett gyümölcsféle. Sárga, almára hasonlító termése túláradóan édes, az őszibarackhoz kissé hasonló ízvilágú gyümölcs, azonban teljes érettségi állapotban kell fogyasztani, ezt megelőzően ugyanis csersavban gazdag, vagyis fanyar, kellemetlen ízű.
A datolyaszilva növényként egy kompakt méretű gyümölcsfa, mely kisebb kertekbe is bátran ajánlható, még utcafrontra is elhelyezhető. A gondozójának nem ad túl sok feladatot, nevelése kifejezetten könnyű, ráadásul fagyállósága bőven megfelel a magyar teleknek.
Metszési feladatai egyszerűek, betegségei, kártevői jelentéktelen számúak, kezdő kertbarátok is könnyedén elboldogulnak vele.
Ráadásképpen a datolyaszilva kellemes látvány, kicsi vagy közepes méretű fává vagy bokorrá is nevelhető. Nem mellékes információ, hogy az ún. sharongyümölcs nem azonos a datolyaszilvával, bár közeli rokonok, a sharon ugyanis a khakiszilva egy Izraelben megalkotott változata.
Goji bogyó gondozása
A goji bogyót jól ismeri már a hazai közönség, hiszen számos egészséges étel összetevője, fontos szerepe van a reformétkezésben, müzlik, bioélelmiszerek gyakori alkotóeleme. Sokan talán meglepődnek, de a goji növényként is tartható nálunk, ráadásul nem csak gyümölcstermőként, de például sövényként is tekinthetünk rá.
A goji növény gyumölcstermőként vagy akár sövényként is funkcionálhat a kertben – fotó: pixabay
A kínai eredetű goji bogyó jó barátságban van a magyar klimatikus viszonyokkal, a kártevőkkel szemben ellenálló, betegségek jellemzően nem támadják, gondozási feladati közül pedig egyedül a metszés említésre méltó, de ez is csupán egyszerűen elvégezhető ifjító, ritkító visszavágás.
A szoliterként vagy térhatárolóként is bevethető goji kisméretű, lila virágai májustól folyamatosan nyílnak, a bogyók pedig majd augusztus és október között érnek be. Ápolási feladatai kisszámúak, a nyári aszályos hetekben kiegészítő öntözéssel kell segíteni a növényt, fiatalabb korában pedig a gyomoktól kell óvni.
Mirtuszdió gondozása
A fenti két viszonylag ismert gyümölcsfélével szemben itthon a mirtuszdióról alig hallott még valaki. Ennek ellenére ez a dél-amerikai, szubtrópusi eredetű növény egészen problémamentesen nevelhető a honi kertekben.
A mirtuszdió hazánkban is könnyen termeszthető – fotó: Pixabay
A mirtuszdió egy közel két méter magasra növekedő örökzöld cserje, melynek tetszetős virágai egész nyáron dekorálnak emellett ehetőek is!
A mirtuszdió származása okán hazánkban nem kifejezetten télálló, az enyhébb teleket ugyan odakint is túlélheti, de ajánlatos ládában, edényben nevelni, így a hideg évszakban beltérben lehet teleltetni. A mirtuszdió nevelése ezt a bonyodalmat leszámítva igazán egyszerű, környezeti igényei nem összetettek, talajigénye átlagos, kedveli a napos területeket, és rendszeres öntözést kíván!
Kártevők és növénybetegségek nem támadják, metszése pedig csupán az elhalt, elszáradt részek szanálásából áll. A mirtuszdió termése C-vitaminban gazdag, ízletes, édes-savanykás ízvilágú, talán leginkább az ananászhoz hasonlítható.
Kivi ültetése és gondozása
Egy ilyen felsorolásból a kivit nem lehet kihagyni, hiszen ezt a gyümölcstermőt számtalan tévhit övezi! Sokan fagyérzékeny, kényes déligyümölcsnek tartják, melyet a szőlőhöz hasonlóan kell metszeni, azonban egyik állítás sem igaz!
A kivi jóval kevésbé kényes, mint ahogy gondolnánk – fotó: pixabay.com
A kivi őshazája Kína, ráadásul olyan földrajzi területről ered, melynek éghajlati viszonyai nagyon hasonlóak a magyarhoz, így
nálunk is jól érzi magát, a hazai telek pedig meg sem kottyannak neki. Kártevői, betegségei alig akadnak, növényvédelmi feladatai minimálisak.
Metszése nem hasonlítható a szőlőéhez, a kivi metszése ugyanis csupán ritkításból, hajtásválogatásból áll, alapvetően a letermett vesszőket kell lecserélni az éves vesszőkkel. Fontos tudnivaló, hogy a kivinek támaszték kell majd, valamint lényeges információ, hogy kétlaki növényről van szó, így porzó és termő példányokat is be kell szerezni a sikeres termesztéshez.
Megjegyzendő, hogy léteznek öntermékeny kivifajták, de óvatosan kell válogatni, gyakran ugyanis az üzletekben tévesen jelölik meg öntermékenyként az egyes töveket, biztosabb az eredmény, ha az ismertebb porzó-termő párok kerülnek telepítésre.
Az otthon nevelt kivi íze mindig jobb, mint a boltié,
ugyanis utóérő gyümölcsről van szó, az üzletekbe jellemzően korai érettségi fázisban kerülnek a szemek, a házi nevelésű gyümölcs a megfelelő időben leszedve és kellően utóérlelve sokkal édesebb, zamatosabb!
|
_fill_540x300_0.jpg)
