Éghajlatunk korántsem mondható ideálisnak a káposztatermesztés számára, az optimális klímaviszonyoknál melegebb, és kevesebb a szükségesnél a csapadék, alacsonyabb a nyári hónapokban a páratartalom.

Megközelítőleg 2 000 hektáron évente 40-50 ezer tonna fejes káposztát termesztünk, ami sem világ-, de még európai szinten sem nevezhető kimagasló eredménynek. Vannak gyengébb és jobb adottsággal rendelkező körzetek (pl. Nyírség, Szabolcs, Hajdúság, Győr környéke, Alsónémedi stb.), ahol a növényvédelmi technológia javítása és a korszerű hibridek ültetése mellett öntözéssel és trágyázással tovább lehetne javítani a termésátlagokon, a minőségen és a termésbiztonságon.

Óriási zöldtömeget képes hektáronként teremni, a 120-140 tonna/ha jónak tartott üzemi átlagot is meghaladja több jó gazdánál az ipari célra és tárolásra ültetett fejes káposzta termése. Az ilyen tömegű biomassza pedig sok tápanyagot, mindenek előtt nitrogént és káliumot igényel.

A fejes káposzta fajlagos tápanyagigénye, amiből a tápanyag-tervezésekor célszerű mindig kiindulni:
3,15-3,85 kg/t nitrogén (N)
1,2-1,4 kg/t foszfor (P2O5) és
3,9-4,7 kg/t kálium (K2O)
káposzta

Éghajlatunk korántsem mondható ideálisnak a káposztatermesztés számára – fotó: Shutterstock

Az alacsonyabb szárazanyag-tartalmú korai fajták valamivel kevesebbet, 3,1-3,3 kg/t-t, a magasabb szárazanyag-tartalmú, hosszabb tenyészidejű tárolásiak valamivel többet, 3,8 kg/t nitrogént vesznek fel a talajból. Ugyanez vonatkozik a foszforra és a káliumra is, a rövidebb tenyészidejűek fajlagos tápanyagigénye valamivel kevesebb, mint a tárolási és az ipari fajtáké. (A tenyészidő hosszúsága, a termésmennyiség és a növény által felvett tápanyagok mennyisége szoros összefüggést mutat!)

Ha felszorozzuk a fajlagos tápanyagigényt a várható termésmennyiséggel, nagyon magas értékek jönnek ki, ami egyszerre a perzselés veszélye miatt nem adható ki, az alap- és az indítótrágyázás mellett, csak többszöri fejtrágyázással biztosítható.

Hosszú tenyészidejű fajták (100 t/ha termés esetén):
380 kg/ha N
150 kg/ha P2O5
460 kg/ha K2O

Középhosszú tenyészidejű fajták (50 t/ha termés esetén):
190 kg/ha N
75 kg/ha P2O5
230 kg/ha K2O

A minőség miatt fontos az időben történő fejtrágyázás. Tenyészidőben túl korán indított, intenzív trágyázás sok veszteséggel jár, az öntözés következtében a nitrogén kimosódik, mivel ekkor még nem képes nagy mennyiséget hasznosítani a növény. De mint a későn adott víz, a kései nitrogén is – egy-két héttel a betakarítás előtt – laza fejeket, termésrepedést eredményez, alacsony szárazanyagtartalmat von maga után, ami rossz tárolhatóságához vezethet. Sem sokkal korábban, de sokkal később se!

káposzta

A minőség szempontjából fontos a helyesen időzített fejtrágyázás – fotó: Pixabay

Sajnos a kései eső is magával hozza ezt a veszélyt, már volt példa csapadékos októberre, amikor az ipari káposzta nagy része még a földön tönkrement.

A kiegyenlített növényfejlődésnek feltétele az egyenletes víz- és tápanyagellátás, vagyis minél gyakrabban adunk trágyát, minél kiegyenlítettebb a tápanyagszint a talajban, annál egyenletesebb a növény fejlődése.

A túl gyakori trágyázás ellen gazdaságossági érvek szólnak (kivétel a tápoldatozás), és nem is indokolt minden esetben, a szerves anyagban gazdag, középkötött talajok is képesek bizonyos mennyiségű tápanyagot tartalékolni, pufferolni, szemben a laza, humuszban szegény homokkal.

Most (!) intenzív a zöldtömegképzés, a fejesedéshez most kell folyamatosan a sok tápanyag, mindenekelőtt a nitrogén és a kálium. Ha a talaj tápanyagkészlete jó – megtörtént az őszi alaptrágyázás, amikor esetleg valami kevés szerves trágya is jutott a káposzta alá, és a kiültetett palántának is lett téve starterként tápanyag –, úgy augusztusban-szeptemberben 10-14 napos időközönkénti fejtrágyázással, korszerű üzemekben folyamatos tápoldatozással „etethetjük” a növényt.

A fejtrágyázások során a túladagolásokból következő perzselésekkel 50-50 kg/ha nitrogén- és 100-150 kg/ha káliumadagok esetén nem kell számolni. Ha több fejtrágya kijuttatása indokolt, úgy a biztonság kedvéért ne az egyszerre kiadható trágyaadagokon emeljünk, inkább osszuk meg, és több részletben juttassuk ki. A hosszú tenyészidejű, azaz kései káposztafélék esetében az 1-es táblázat szerinti trágyamegosztást javasoljuk!

A káposztafélék esetében javasolt százalékos trágyamegosztás

Trágyázás ideje

Nitrogén

Foszfor

Kálium

R

H

R

H

R

H

%-ban

alaptrágya ősszel

(-)

(-)

80-90

90-100

50-100

50-60

indítótrágya ültetéskor

50

10-20

10-20

0-10

0-50

20-25

fejtrágyázás tenyészidőben

50

80-90

(-)

(-)

(-)

20-25

R – rövid tenyészidejű fajták
H – hosszú tenyészidejű, kései fajták

A fejtrágyázást nem naptári időponthoz, hanem a növény fejlődési fázisához (fenológiai fázishoz vagy fenofázishoz) kell kötni. Ilyen lehet a fejes káposztánál a fejesedés kezdetétől számított idő, karalábénál a gumóképződés vagy a karfiolnál és a brokkolinál a rózsaképződés megindulása, a kínai kel esetében a levelek borulása, melyek a növény fejlődése és tápanyagfelvétele szempontjából minden esetben a fontos fordulópontok.

A legtöbb kertész tudja, hogy a nitrogén az a tápanyag, amely a termés súlyát növeli. Magában azonban kevés, a magas szárazanyag, a jobb tárolhatóság miatt a káliumról sem szabad megfeledkezni. Olyan talajon, ahol nem vagy csak nagyon régen volt szerves trágyázás, hatékonyabb a teljes tápanyagsort tartalmazó, vízoldható komplexek használata.