Perui földicseresznye: ínyencek gyümölcse, ami a te kertedben is könnyen megterem

Physalis vagy perui földicseresznye?

A boltok polcain az egzotikus gyümölcsök között, valamint gyümölcsös desszertcsodák díszeként egyre gyakrabban tűnik fel a Physalis, a perui földicseresznye.

Csak a mély sárga, narancssárga bogyótermése ehető, de különlegességéhez egyértelműen hozzájárulnak a lampion formájú, hólyagszerűen megduzzadt csésze, amely a bogyó papírvékony természetes „csomagolása”.

Perui földicseresznye (Physalis peruviana) – Fotó: pixabay.com

A narancssárga, fényes héjú bogyó enyhén savanykás, aromás ízű. Éppen olyan kivételes, mint a perui földicseresznye megjelenése.Ugyanakkor mind elnevezése – Physalis –, mind lampionos megjelenése ismerős lehet azoknak, akik gyakran járnak az erdőben, kedvelik a növények iránt. De a lampionvirágot tilos összekeverni a perui földicseresznyével!

A lampionvirág (Physalis alkekengi) a Physalis nemzetségbe tartozó közel harminc faj egyike, és az egyetlen, ami fagytűrő, ezért nálunk is áttelel. Nem fogyasztjuk, mert mérgező, viszont mély narancssárga lampionjaival szép dísze a virágoskertnek.

A lampionvirág (Physalis alkekengi) szép dísznövény, de a perui cseresznyével ellentétben nem ehető – Fotó: pixabay.com

Ezzel szemben a perui földicseresznye (Physalis peruviana) egynyári növény. Csak a friss, beérett, narancssárga termése fogyasztható, a növény egyéb részei mérgezőek. Az éretlen gyümölcs is mérgező!

A perui földicseresznyének csak a friss, beérett, narancssárga termése fogyasztható – Fotó: pixabay.com

A perui földicseresznye nevelése

A perui földicseresznye 1-1,5 méterre magasra is megnő, terebélyes növény. A levelei szív formájúak, a levélszélek enyhén csipkések, hullámosak. A növény szárát, leveleit szőrképletek borítják.

A perui földicseresznye rokona a paradicsomnak és ahhoz, hogy bogyói beérjenek, ugyanúgy is kell nevelni. Magvetéssel szaporítható. Enyhébb telek után a lehullott bogyókból is fejlődhetnek újabb növények, de sokkal biztosabb módszer a palántanevelés.

Március végén, április elején lehet elszórni az apró magokat. A csírázás és a növekedés elején a növény fejlődése lassú, utána viszont dinamikusan nő. Május végén lehet végleges helyére ültetni. Víz- és tápanyagigénye magas.

Perui földicseresznye (Physalis peruviana) palánta május közepén – Fotó: Kucsera Éva

Magvetés után 3-4 hónappal lehet az első, érett bogyókat leszedni. Ha először palántát neveltünk, akkor júniusban valószínűleg már teremni fog. Mivel folyamatosan nő és virágzik, egy perui földicseresznye bokor több száz bogyót is beérlelhet.

A perui földicseresznye apró virágai a levelek hónaljában, egyesével nyílnak. A sziromlevelek sárgák a „torokban” sötét  – fekete vagy barna – folttal. Virágzás után a csészelevelek összeforrva ölelik körbe a bogyót. A megduzzadt csészeburok először zöld, a bogyó beérésével elszárad és válik vajsárgává, szalmasárgává.

A bogyó 1,5-2 centiméter átmérőjű, amiben sok, apró mag növekszik, de a magok fogyasztáskor nem zavaróak. A bogyó héja vékony, maga a gyümölcs roppanós és lédús. Fogyasztható nyersen, de lekvár is készíthető belőle.

Meleg, napos helyen érzi magát a legjobban. Szabadföldbe és dézsába is ültethető. Utóbbi azért jó megoldás, mert így az első őszi fagyok előtt, védett helyre költöztethetjük a növényt, így a sokkal tovább szüretelhetjük a terméseket. Sőt, ha 10 fok fölött, megfelelő fényviszonyok mellett tudjuk teleltetni, akkor egész télen át teremhet.