Mezőgazdasági gépésznek indult, ma autószereléssel és műszaki vizsgáztatással foglalkozik a Kapuváron élő férfi, aki azért kezdett el hobbiból a különleges fajták tenyésztésével foglalkozni, mert nem akart bolti, tápos tojást enni.
– A fene se tudja, ma már mi egészséges és mi nem, így aztán biztos, ami biztos, úgy döntöttem, megtermelem magunknak a tojást. Tápot én nem etetek az állatokkal, csak saját takarmánykeveréket, így legalább nagyjából tudom, mi kerül a szervezetembe – magyarázta Dukai Sándor. – Az egyik ismerősömtől hoztam egy australorp párt, nagyon megtetszettek, de aztán ahogy elmélyedtem a szakirodalomban, láttam, hogy azok se olyanok voltak, mint amilyennek kellett volna lenniük a sztenderd leírások szerint. Próbáltam kísérletezni velük, minél inkább közelíteni a sztenderdhez, minden évben hoztam friss állományt, kakasokat vettem, bejártam a fél országot olyan állatért, ami nekem tetszett. Tavaly Szlovákiából hoztam tojásokat, előtte kakast vettem Magyarország másik végéből, új vérvonalakat keresek, hogy a tenyészetem fajtatiszta lehessen. Aztán közben jött hozzájuk a másik fajta, az orpington is. A kettő gyakorlatilag hasonló, mert az orpington az alapja az australorpnak, abból tenyésztették ki, az adta az egyik szülőt.
Gyönyörű australorp kakas Dukai Sándor állományából – forrás: Dukai Sándor
Az australorp tyúkfajtát 1920 környékén tenyésztették ki Ausztráliában, egy több hasznú házi tyúkfajtát szerettek volna létrehozni. Nos, ez sikerült: jó hústyúkok, magas húsminőséggel, ugyanakkor jó tojáshozamúak is. Az ausztrál házi tyúkokat Angliából származó orpingtonokkal párosították. Az utódokat már australorps néven emlegették. Jó tulajdonságaiknak hamar híre ment és 1925-ben az amerikaiak exportálták Ausztráliából, majd tovább tenyésztették, „fejlesztették". Mivel jó tojáshozamú és húsfajta is egyben, ezért különösen kisgazdaságokba és önellátó háztartásokba ajánlják. Egy 1922-1923-as felmérés szerint 6 australorp tojó 1857 tojást tojt 365 nap alatt, ami rekordnak számít és ami átlagosan 309,5 tojást jelent évente, tojónként! Természetesen, a tojáshozam a helyes takarmányozástól és annak minőségétől függ.
Australorp tyúk: hús- és tojáscélú hasznosításra is alkalmas – forrás: Dukai Sándor
Az orpington pedig egy nagy testű angol tyúkfajta, amelyet a 19. század végén az Orpingtonban élő William Cook tenyésztett ki. William célja az volt, hogy jó tojás- és húshozamú, fehér bőrű fajtát tenyésszen ki. Kiállításon elsőként 1886-ban mutatták be őket. Az orpington egy nehéz testű fajta, tehát egy húshozamú. Egyesek szerint az orpingtonleves nem hiányozhat egyetlen színvonalasabb angliai étterem étlapjáról sem. Tojáshozamuk évi 180 körüli.
Orpington kakas – egy igazi "nehéz" baromfi a szárnyashús imádóinak – forrás: Dukai Sándor
– Az australorp tojáshozama sokkal jobb, talán a legjobb a kettős hasznú kategóriában és húsa is van szépen. Az orpington kevesebbet tud, talán felét, ő viszont a világ egyik legfinomabb baromfihúsát adja. Olyannyira, hogy a brit királyi háznál az ünnepi alkalmakkor csak ez kerülhet az asztalra, pontosabban a levesbe – árulta el Dukai Sándor. – Más az íze, az állaga, minden a hazai baromfiaké.
Orpington tyúkok – forrás: Dukai Sándor
A tenyésztő azt is elmondta: a Szlovákiából hozott kakasért 70 eurót, a csibékért pedig 12 eurót fizetett. Mint rámutatott: ha az ember minőséget szeretne, akkor annak bizony, meg kell fizetni az árát.
Indexkép: Dukai Sándor