Egész évben arra várunk, hogy végre szüretelhessünk. A gyümölcsfáink egy része pedig már most bőséges terméssel ajándékoz meg bennünket. De vajon jó az, ha rengeteg a termés? Egy ideig persze jó, de ha igazán jó minőségű és megfelelő méretű gyümölcsöket szeretnénk, akkor szükséges beavatkoznunk. A gyümölcsritkítás elengedhetetlen, különösen az alma, a körte, az őszi- és a kajszibarack esetében.

Mivel az őszibarack és a kajszibarack termésérésekor a legtöbb tápanyagot a csonthéjképzéséhez használja fel, nagyon fontos hogy idejében elvégezzük a termésritkítást. De a többi gyümölcsfa esetében is fontos, hiszen elmulasztásával lehet, hogy jövőre megfosztjuk magunkat a friss gyümölcsöktől. Éppen ezért, fontos, hogy ismerjük a gyümölcsritkítás módját, és ne feledkezzünk meg róla jövőre sem. Mint ahogyan az is nagyon fontos, hogy gondoskodjunk gyümölcsfáink vízellátásáról. Különösen a nyári melegekben. Mert ezzel is meg tudjuk akadályozni a gyümölcsök lehullását és megrepedését.

Így ritkítsd a gyümölcsöket

A gyümölcsök első hullását tisztítóhullásnak nevezzük. Ez a virágzást követően körülbelül 2-3 héttel következik be. Ekkor azokat a gyümölcsöket veszítjük el, amelyek megtermékenyítésébe valamilyen hiba csúszott. A második természetes hullásnak júniusban jön el az ideje. Ez nagyban függ az időjárástól, hiszen minél melegebb van, annál több gyümölcs hullik le, azonban ezt könnyedén le tudjuk csökkenteni, ha biztosítjuk a gyümölcsfa vízellátását, és tápanyagellátását.

kajszibarack fán

A gyümölcsritkítás finomabb és nagyobb kajszibarackokat eredményez. Fotó: Shutterstock

A harmadik természetes hullás pedig közvetlenül érés előtt következik be. De még ennek a három természetes hullásnak az ellenére is előfordulhat, hogy túl sok a termés a fán, melyre a gyümölcsfa már nem tud kellő mennyiségű energiát fordítani. Így hiába sok a termés a gyümölcsfán, azok aprók és íztelenek maradnak. A sok gyümölcs ráadásul elvonja az energiát a termőrügyektől, így a következő évi termés sem lesz jó minőségű.

Így ha nem avatkozunk be, és nem ritkítjuk a termést, a következő évben akár olyan nagy mértékű lehet a terméskiesés, hogy gyümölcs nélkül maradhatunk. Ezt szakaszosságnak nevezzük, és azt jelenti, hogy bizony lesznek olyan évek, amelyek során a gyümölcsfa nem hoz termést. Azonban nem elég most észbe kapnunk. A legjobb ugyanis, ha a gyümölcsritkítást a virágzást követően, az első természetes gyümölcshullás után végezzük el. Ekkor már jól látható, hogy körülbelül mekkora lesz a terméshozam, így könnyen el tudjuk végezni a gyümölcsritkítást.


Ennek a legjobb módja a feleslegesnek ítélt gyümölcsök kézzel történő eltávolítása. Azonban csak a körte, az alma, a nektarin és az őszi- és kajszibarack esetében szükséges ezt elvégezni, a meggy és a cseresznye esetében például teljességgel felesleges. Azonban, ha túl nagy a termésmennyiség, a szilvánál is alkalmazhatjuk a gyümölcsritkítás módszerét. A ritkítás során mindig a kisebb, fejletlenebb gyümölcsöt távolítsuk el.

A gyümölcsritkítást akkor kell elvégezni, amikor még dió méretűek a gyümölcsök. A gyümölcsritkítás célja, hogy a fán termő gyümölcsök között annyi hely legyen, hogy akár egy harmadik is elférjen közöttük. Így nem lesznek túlságosan közel egymáshoz a termések, így azokat jobban éri a napfény, a levegő, több tápanyaghoz jutnak, így jóval szebbek és ízletesebbek lesznek. Ráadásul így a betegségek és a kártevők is sokkal kisebb eséllyel indulnak, ha kárt akarnak tenni a gyümölcseinkben. 

Az almatermésűek bogernyőben virágoznak, ezért több gyümölcs alakul ki rajtuk egymás mellett. A júniusi ritkítás során egy bogernyőben két gyümölcsöt hagyjunk csak meg. Az alma- és a körtefák  gyümölcsei a termőrészen csoportosan helyezkednek el, ezért ezek közül csak 1-2 egészséges gyümölcskezdeményt hagyjunk meg, a többit ollóval, a kocsány közepén vágjuk le.

A barack, őszibarack és nektarin esetében azért is különösen fontos a gyümölcsritkítás, mert a csonthéj kialakításához a fa igen sok tápanyagot használ fel, ahelyett, hogy a megmaradó gyümölcsök húsát növelhetné. A felesleges gyümölcsöket csavarással válasszuk el a termőrésztől.

kajszibarack

Az őszibarackfának is jót tesz a gyümölcsritkítás. Fotó: Shutterstock

Így gondozd a kajszibarackfádat

A kajszibarack, vagy ahogyan gyakran nevezzük, a sárgabarack őshazája a távol-kelet, mégis igazi hazai gyümölcsként tekintünk rá, olyan nagy hagyománya van hazánkban a termesztésének. Ehhez tökéletes a klímánk is. A hagyományos magyar fajtákat az egész világon elismerik. Ilyen a Ceglédi arany, a Gönczi magyar, vagy a Pannónia.

A kajszibarackfa metszés nélkül akár 7 méter magasra is képes megnőni. Egy fa akár 90 évig is elél, és évente átlagosan 100-120 kilónyi gyümölcsöt terem. Kora tavasszal borul virágba, azonban nem minden évben terem egyenletesen. A különböző fajták június végétől augusztus elejéig teremnek, és termésük viszonylag hamar leérik.

A kajszibarackfa kedveli a világos, napos helyeket, és a tápanyagban gazdag talajt, így ez alapján válasszuk ki az ideális területet számára a kertünkben. A kajszibarackfa esetében nagyon fontos a metszés, és a tavaszi lemosó permetezés is. Ennek célja a kora tavasszal a fák felületén még nem károsító kártevők és kórokozók elpusztítása. Érdemes ekkor réz és kén hatóanyagú gomba és baktériumölőket, valamint rovarölőket használni. A sárgabarackfa igényli a rendszeres öntözést, és a tápanyag utánpótlást is, mely 2 -3 évenként történjen, szerves trágya hozzáadásával.

Így gondozd az őszibarackfádat

Az őszibarackfa Kínából származik, és rokonságban áll a szilvával, a kajszibarackkal és a mandulával. Az őszibarackfa nagyon fény- és melegigényes, így a kert napos helyét kell kiválasztani számára. Bár a téli fagyokat elviseli, a tavasszal érkezett fagyok miatt lefagyhatnak a virágai, akkor pedig nem lesz termés. Bár jól tűri a szárazságot, ha rendszeresen öntözzük, azt bőséges terméssel hálálja meg.

Az őszibarackfa szereti a kissé meszes, lazább, levegősebb szerkezetű, tápanyagban gazdag talajt. A őszibarackfa nem csak a vizet hálálja meg, de gondoskodni kell a megfelelő tápanyag utánpótlásról is, mely 2 -3 évenkénti szerves trágyával történő tápanyag utánpótlást jelent.