Őszi vetésű növények védelme a kipállás, a felfagyás ellen
2006-11-09 07:06:13 / Agroinform Kiadó
Az őszi vetésű szántóföldi kultúrák közül a téli-, télvégi időjárás viszontagságainak, az esetleges vadkároknak leginkább kitett növényeink: őszi káposztarepce, áttelelő magrépa, bíborhere, őszi kalászosok, nyár végi telepítésű lucerna, valamint az őszi takarmánykeverékek. Tekintsük át az ezen időszak alatt előforduló károkat, annak okait és azt, hogy miképpen kerülhetők el.
Hónyomás (kipállás) Leginkább az őszi kalászosokban fordul elő. Hóolvadás után sárga a vetés, a növények könnyen kihúzhatók, felmelegedés hatására barnul az állomány. Akkor lép fel ez a kár, amikor a vetés túl buján megy a télbe, vastag rajta a hótakaró, azon jégréteg képződött. Mérések szerint 1 m˛-en az 1 cm-es hóréteg súlya elérheti az 1 kg-ot is. Ilyen esetben a növények elhasználják a hóban tárolt levegőt és „megfulladnak”. A jégréteg megtörésével mérsékelhető az a kár. Védekezhetünk granulált nitrogén műtrágya kiszórásával, ahol arra lehetőség van birkák járatásával. Hópenész Szintén az őszi kalászosokat, őszi takarmánykeverékeket károsíthatja, hasonló szituációban, mint a kipállás esetén. Lényeges különbség viszont, hogy a károkozásban a Fusarium ssp. Fajok nagy szerepet játszanak. Csak akkor lép fel, ha a gazda a vetőmag csávázását elmulasztotta. Mérsékelhető a kár az előzőekben írottak alkalmazásával. Felfagyás Minden nyárvégi- és őszi vetésű növényállományban előfordulhat – különösen kötött, sok agyagfrakciót tartalmazó, nagy duzzadóképességű talajon, tél végén és kora tavasszal. Oka, a hőmérséklet ingadozás kiváltotta talaj függőleges irányú mozgása. A talajban az éjszakai mínuszok hatására megfagy a víz, 9%-kal nagyobb lesz a térfogata, ezért megemelkedik a talaj. Nappal a föld felső rétege kienged, zsugorodik. Ez a hosszabb időn keresztüli talajmozgás eltépi a gyenge gyökérzetet, a növényzet sárga, majd rozsdabarna színű és könnyen kihúzható a földből. Megelőzhető a kár optimális idejű vetéssel, mérsékelhető a terület hengerezéssel. Kifagyás A nyárvégi, őszi vetésű kultúrák létesítéséhez kiváló hidegtűrő képességű, magyar fajtákkal rendelkezünk. Az optimális időben vetett, kellően megerősödött állományok kibírják károsodás nélkül, a hótakaró nélküli –15 şC és –20 şC-os hidegeket is. Tehát a jó fajta, a télbe jó kondícióval menő állomány a kifagyás legfőbb ellenszere. A termelőt segítheti a tapasztalat, a termőhelyi adottság ismerete is. Úgynevezett „fagyzugos” területre ne vessünk áttelelő magrépát, káposztarepcét és repcés őszi keveréket. Érdemes mindezekre odafigyelni. Belvíz, pangó víz okozta károk A vízborította talaj a gyökérzónában nem tartalmaz levegőt, ezért minél magasabb a léghőmérséklet, a növények annál hamarabb, akár 3-4 nap alatt is elpusztulnak. A 4-6 şC-os napi középhőmérséklet mellett viszont 8-10 napot is kibírnak. Tehát téli időszakban ez a kártétel ritkább, annál inkább fenyeget, ha kora tavasszal gyorsan kezd olvadni a hó. A nagyobb kiterjedésű belvízkárok több gazdálkodó és vizitársulás összefogásával mérsékelhetők, a vízelvezető árkok, belvízlevezető csatornák nyárvégi, őszi karbantartásával. Fontos, hogy ősztől tavaszig se hagyjuk „magára” a területet, ilyenkor is szükség van határszemlékre, melyek során nézzük meg az évelő kultúrákat is. Tapasztalatok szerint a lucerna, a baltacím és vöröshere sem „bírják” elviselni a hosszan tartó vízborítást. Megjegyezzük, hogy a pangó vizek keletkezésében gyakran szerepet játszik a rosszul értelmezett „minimális művelés”, amikor is évekig csak a felső 10-15 cm-es réteget tárcsázzuk vagy sekélyen szántjuk és kialakul az un. eke vagy tárcsatalp betegség, közben romlik a talaj vízbefogadó- és vízzáró képessége. Az áttelelő növényeink téli károsodását megelőzhetjük, ha a fentebb ismertetett kármegelőző munkákat időben elvégezzük. Dr. László László