Talán nem annyira ismert, hogy a csávázás története több mint 300 évre nyúlik vissza. 1670-ben egy búzát szállító hajó az angliai Bristol közelében elsüllyedt. Mivel a parthoz igencsak közel történt a baleset, a matrózoknak sikerült kiúszniuk a partra. A hajótörés hírére összegyűltek a közelben gazdálkodó földművesek, akik megpróbálták menteni a rakományt, s több búzazsákot is sikerült kiemelniük a partra. A tengervízben elázott gabona nem volt már alkalmas malmi feldolgozásra, de egyes, szegényebb gazdák elvetették a szemeket. Ezekből a szemekből fejlődött növényállományok, láss csodát, üszögmentesek maradtak, míg a normál, tengervizet nem látott magból kelt búzakalászok nagy üszögfertőzést mutattak abban az évben.

Az ezt követő 100 esztendőben a búza vetőmag kezelésében a só, a sós keverék mint általános csávázószer lett ismert Európa legkülönböző részein egészen 1807-ig, mikor egy svájci tudós kimutatta, hogy réz-szulfáttal kezelve a vetőmagot az üszög spórák csírázását az folyékony oldatban gátolta. Az első kereskedelmi készítmény 1938-ban Svédországban jelent meg Panogen néven (metil guanidin), majd ezt követően gyorsult be és vett komplex irányt a csávázószerek kutatása és használata.

Napjainkban bár egyes földrészeken a porüszög még mindig jelentős károkat okoz, más kihívásokkal kell szembenéznünk a kalászos termelésben. Egyre gyakoribb hazánkban a korábban megszokottól melegebb ősz, az enyhe, hótakaró nélküli tél, amely kedvez a kalászosokban károsító kártevőknek. A hibrid búzák megjelenésével, illetve más termőtájakról behozott, vagy honosított fajták elterjedésével a megszokottól alacsonyabb vetőmagnorma felhasználása és a korai kalászos vetés is egyre gyakrabban alkalmazott megoldás. A korai, és különösen a ritka térállású kalászos vetés kifejezetten kedvez a levéltetvek és egyéb vektorok által terjesztett erős vírusfertőzések kialakulásának. Ilyen esetben a vetőmagcsávázás, mint az első, kifejezetten a fiatal növény védelmét szolgáló növényvédelmi beavatkozás szerepe rendkívüli módon felértékelődik, ugyanakkor a csírakori gombabetegségek elleni védelem mellett a rovarkártétel mérséklése is igen nagy jelentőséggel bír.

Celest Top - átfogó védelem a kalászosok csírakori kórokozói és kártevői ellen

A Celest Top rovarölő és gombaölő hatóanyagokat tartalmazó kalászos vetőmag csávázószer. A széles hatásspektrumú csírakori gombabetegségek elleni védelem mellett a fludioxonil hatóanyag kimagasló fuzárium gombafajok elleni hatékonyságot is biztosít, ugyanakkor a készítmény véd a kelést követő időszak rovarkártevői ellen is. A levéltetvek és kabócák által terjesztett vírusfertőzések gyakorisága és erőssége mérséklődik, és egyben eredményesen alkalmazható a csócsároló, az őszi gabonalegyek és a drótférgek ellen is.

Eredmények a Celest Top alkalmazásában

A Celest Top 2007 óta vizsgált és 2009 óta engedélyezett Magyarországon, így már négy év hazai köztermesztési tapasztalat alapján a Celest Top alkalmazása mellett szóló, egybehangzó termelői érvek a következők:

 

1. Hatékony vírusvektorok elleni védelem


Celest Top Kezeletlen

2. Védelem a gabonafutrinka lárvák (csócsároló) ellen

(Szeged 2010.01.15.)

 

3. Jobb bokrosodás, gyorsabb kezdeti fejlődés

(Kisújszállás, 2009.11.06.)

Celest Top Kezeletlen

 

4. Termésre, termésbiztonságra gyakorolt hatás

Az eredmények szerint a Celest Top alkalmazása őszi árpában, illetve őszi búzában, különösen a korai vetésű és esetleg a megszokottól alacsonyabb vetőmagnorma alkalmazása esetén javasolható. Ugyanakkor jó eredményeket érhetünk el a kalászos – kalászos utáni állományokban történő felhasználáskor is. Összességében megállapítható, hogy a Celest Top a termesztési körülményekhez és a termesztéstechnológiába történő körültekintő adaptálásával növelhető a kalászos termelés hozama és termésbiztonsága. Célirányosan, azaz nem szükséges hozzá semmilyen hajótörés, se tenger, se só. Azaz sóval inkább sózzunk, Celest Top-pal pedig csávázzunk!

 

Bíró János,

marketing vezető

Syngenta