Igazi, hamisítatlan forró nyár van. A májusi hűvös, csapadékos időjárás után kicsit hihetetlen volt, amikor megérkezett, de aztán tudomásul kellett venni, itt a nyár. Olyannyira, hogy június hónap eddig alig adott csapadékot, mondhatni ellopták a Medárd napot s a hozzá kapcsolódó esős időszakot. 23-án készül ez az összefoglaló, vagyis 1 hét, és vége júniusnak.

Ilyen bevezető után nem sokat lehet mondani az időjárásról, a meleg napokat meleg éjszakák követték. Csökkent a relatív páratartalom, felületi nedvesség nem alakult ki. A növényvédelemben ez csökkenő fertőzési nyomást hozott, főképpen a kórokozók létfeltételei „száradtak ki”. A kártevők világában azért találunk fajokat, csoportokat, amelyek ilyen körülmények között is szaporodnak, károsítanak.

Egyre fokozódik az aggodalom a talajok gyors kiszáradása miatt. Gyenge termőképességű, sülevényes talajon az őszi búza levelei gyorsan felszáradtak, és már láttam kukoricában is „furulyázó” növényeket foltokban, sorokban.

Sajnos a következő időszak időjárása sem ígér javulást, ami ebben a helyzetben a meleg enyhülését hozná, s főképpen csapadékot. A hétvégére érkezik egy hidegfront, ami rövid időre pár fokkal csökkenti a nappali csúcsokat, s remélhetőleg egy kevés esőt is hoz. Aztán újra jön a napsütés, a meleg és az aszály erősödése.

Milyen állapotban vannak a kalászosok?

Ilyen helyzetben felgyorsul a kalászosok érése. Az őszi árpa már érett szemekkel várja a kombájnokat, s napról napra veszíti a víztartalmát. A héten elindulhat az aratása. Több helyen megdőlt az állomány, de szerencsére ezek kisebb foltokra jellemzőek, s a növények nincsenek a földhöz tapadva. Egyrészt a kombájnok fel tudják szedni a kalászt, másrészt az esők elmaradása miatt nem nedvesedett át a fekvő állomány. A kalászfuzáriózis (Fusarium spp.) terjedése is megállt, gyenge fertőzés alakult ki, s e kultúrában az aratás megakadályozza a további állapotromlást.

Az őszi búza is gyorsan halad az érési folyamatban. Igaz, most még csak a tejesérés, viaszérés stádiumában járnak, de gyorsul a folyamat. A korábban megfigyelt gombabetegségek az időjárás drasztikus változása miatt megálltak terjedésükben, s most az látszik – fenológia, érési folyamat és az időjárás előrejelzéséből –, hogy a hátralevő időszakban már lényeges veszélyt nem jelentenek.

búza

Sajnos sülevényes talajú foltokon már felsült az őszi búza – fotó: Tóth Miklós

A fuzáriumos (Fusarium spp.) kalászfertőzés valahol az 1-3% körül mutatkozik tünetek alapján, az őszi árpa ennél egy kicsivel magasabb – korábban virágzott, és több a megdőlt állományfolt. Azt azért el kell ismerni, hogy a tünetek alapján tett fertőzöttségi becslés és a laboratóriumi vizsgálatok eredménye gyakran eltér egymástól.

A gabonapoloskák (osztrák poloskaEurygaster austriaca) fertőzése szinten maradt, de folyamatosan találhatunk egy-egy új megszúrt kalászt. A gabonaszipolyok mintha kissé „elaludtak” volna, kezdetben alig lehetett egy-egy példányt találni, az elmúlt napokban viszont egy határozott emelkedést láttam a vizsgált állományokban, főképpen osztrák szipolyt (Anisoplia austriaca) találtam. Ennek ellenére a számuk még mindig alacsony, egyelőre csak a kártevő tömeg gyarapodásának a követése a feladat.

gabona

Gyorsan emelkedik a gabonaszipolyok száma – fotó: Tóth Miklós

A növények öregedése és az aszályos időjárás megállította a levéltetvek (Aphididae) felszaporodását, fertőzésük stagnál.

A repcetáblák is érésben vannak. A becőkben kifejlődött a mag, s kezd színesedni. Ideje az állományszárítás-becőragasztást elvégezni. Egyéb tekintetben már nincs olyan veszély, ami lényegesen beleszólhat a termés mennyiségébe, minőségébe.

A napraforgóban továbbra is védekezni kell a levéltetvek ellen

Szépen növekszik a napraforgó, már 50-60 cm-es növényeket látunk, s elérik a csillagbimbós állapotot. Betegségek tekintetében lényeges változás nem történt, az alternáriás levél- és szárfoltosság (Alternaria solani) terjed lassú ütemben az alsó leveleken. Jellemzően gyenge fertőzést lehet megállapítani.

napraforgó

A napraforgó alsó levelén megjelent az alternáriás levélfoltosság – fotó: Tóth Miklós

A kártevők közül a levéltetvek betelepedése (fekete répalevéltetű - Aphis fabae), sárga szilvalevéltetű (Brachycaudus helichrysi) betelepedése lelassult, a kártételi veszély csak lassan emelkedik. Ennek ellenére – figyelembe véve a csillagbimbós állapot érzékenységét – a védekezés indokolt.

Megkezdődött a mezei poloskák (Lygus spp.) betelepedése is az állományokba. Egyelőre alacsony népességgel van jelen a kártevő, de számuk lassan emelkedik.

A kukoricában több kártevő is fenyeget

A kukorica is látványosan fejlődik, már a 9-11(-13) leveles. Már korábban jeleztük, hogy rajzik a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis). Most már a tojásrakásról és a kezdődő lárvakelésről kell beszámolni. A kártevő tömeg átlagos, de pontosan a tojásrakás és lárva kelése, fejlődése alapozza meg a sokkal nagyobb számú következő nemzedéket, így már most érdemes ellenük védekezni.

A levéltetvek (Rhopalosiphum maidis, R. padi) felszaporodása e kultúrában is lelassult, sok helyen megállt. Ugyanakkor a predátorok aktivitása minden kultúrában megtapasztalható, figyeljük az egyensúly eltolódását.

A száraz időjárásban a kukorica még lédús táplálék, így a vetésfehérítő bogár (Oulema spp.) és levélbolhák is szeretettel látogatják a növényeket.

kukorica

A vetésfehérítő bogár most a kukoricát keresi – fotó: Tóth Miklós

A közönséges takácsatka (Tetranichus urticae) is felfedezte a növényt és szaporodik rajta, illetve károsítja azt.

A burgonya esetében továbbra is a levéltetvekre (Myzus persicae) és a burgonyabogárra (Leptinotarsa decemlineata) kell figyelni. A mostani aszályos időjárásban a burgonyavész (Phytophtora infestans) nem képes fertőzni, így a fertőzési nyomás határozottan csökken.

Az almásokban alábbhagyott a kórokozók aktivitása

Az almásokban mind a hajtások, mind a gyümölcsök növekednek. A korszerű alanyok és művelésmód relatíve sekély gyökérzónát eredményez, így a fák hamar jelzik a vízhiányt. Hamarosan meg kell kezdeni az ültetvények öntözését.

A kórokozók aktivitása kissé alábbhagyott. A varasodás (Venturia inaequalis) fertőzéséhez nedvesség, magas páratartalom kellene, amit mostanság csak hajnalban kap meg rövid időre. A fertőzési nyomás csökken, de a figyelem és a megelőző védekezés továbbra is szükséges.

A lisztharmat (Podosphaera leucotricha) esetében még mindig a betegség terjedéséről kell beszámolni, azzal együtt, hogy a terjedés azért lassul.

A kártevők figyelmet érdemelnek, továbbra is élénken rajzik az almamoly (Cydia pomonella), a zöld almalevéltetű (Aphis pomi) és a vértetű (Eriosoma lanigerum) gyorsan gyarapítja kolóniáját. Ez utóbbiak esetében már a közepes-erős fertőzöttség sem ritka.

A csonthéjasokban még mindig nagymértékben károsítanak a levéltetvek

Csonthéjasok esetében szintén a levéltetvek tömegéről és a károsításról kell beszélni. Őszibarackon, kajszin, szilván, cseresznyén megtalálható a tápnövényhez alkalmazkodott kártevő faj. A korábbi védekezések ellenére az újabb betelepedés, felszaporodás komoly gondot okoz. Megfékezésük visszatérő feladat.

Cseresznyén és meggyen továbbra is rajzik a cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi, R. cingulata), illetve tart az elhúzódó tojásrakás. A nyüves cseresznyén túl a moníliás gyümölcsrothadás (Monilinia laxa, M. fructicola) is fenyeget a megszúrt, rágott, sérült gyümölcsök esetén. Szerencsére az időjárás e tekintetben inkább gátló, lassító tényező.

Az őszibarackfák lombozata lassan megújul a tafrinás levélfodrosodás (Taphrina deformans) által károsított levelek hullása után. Nagy számban rajzik a keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta), kisebb számban a barackmoly (Anarsia lineatella).

A szőlőben is szükséges a védekezés

A szőlő már a virágzás végén tart, de ezt tájegységtől függően kell pontosítani. Általánosságban elmondható, hogy sok a fürtkezdemény és kedvező körülmények között virágzott a növény. Betegségek közül több helyen megtalálták a peronoszpóra (Plasmopara viticola) tüneteit, de a jelenlegi időjárás nem kedvez a betegség újabb fertőzésének. A védelmet fenn kell tartani.

A feketerothadás (Guignardia bidwellii) terjedése megállt, annak sem kedvez a száraz forróság. A lisztharmat (Uncinula necator) is lelassult, de a hőmérséklet kismértékű csökkenése és a páratartalom emelkedése esetén várhatóan elsőként aktivizálja magát, figyelmet érdemel.

Az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) lárvakelése folyamatos, a lárvák fejlődése a L2-L3 állapotnál tart jellemzően. A védekezésre fel kell készülni.

Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre vagy kíváncsi, kattints ide!

Vegyél részt Te is az Agroinform közösségi növényvédelmi adatszolgáltatásában!