A csonkázás vagy tetejezés a tőke valamennyi hajtásának a visszavágását jelenti, célja a hosszanti növekedés megakadályozása, és a termés jobb beérlelése – írja az edenkert.hu

szőlő

A csonkázás célja a hosszanti növekedés megakadályozása – fotó: pixabay.com

Nyári csonkázás (tetejezés)

A csonkázás vagy tetejezés a szőlőtőke valamennyi hajtásának a visszavágását jelenti. Célja az, hogy a hosszanti növekedést megakadályozzuk, és a tőkét ne a további hajtásnövekedésre ösztönözzük, hanem a termés és a vesszők jobb beérésére.

A csonkázás előnyei:

  • támogatja a termés és a vesszőérés folyamatát, segíti a tartalékok képzését,
  • elvégzése után az asszimiláták a fürtök felé vándorolnak,
  • javulnak a fényviszonyok, csökken az önárnyékolás, ezzel elősegíthető a termés beérlelése
  • elvégzésével szabályozható a tőke termőegyensúlya, vízfelhasználása, a levélfelületének nagysága és a fotoszintézis teljesítménye,
  • kedvezően hat a lombozat mikroklímájára, ezáltal mérsékeli a gombás betegségek kialakulásának kockázatát,
  • megvalósítását után kisebb lombfelületet kell permetezni,
  • könnyebbé válik a hajtások támaszon való elhelyezése
  • könnyebbé válik a gépi művelés


Mi történik, ha elhagyjuk a csonkázást?

A csonkázás elhagyása a szőlőfajta növekedési jellegzetességeinek a függvényében  önárnyékoláshoz, termésmennyiség és -minőség csökkenéshez, illetve növényvédelmi problémákhoz vezethet, de szélsőséges esetekben még akár a támberendezés is megrongálódhat.

Viszont a túlzásba vitt csonkázás is hátrányos lehet – a gyakori, erős hajtásvisszavágás következtében romlik a terméshozam és a minőség, és a szőlőtőke is legyengülhet.

szőlő

A csonkázás elvégzése nagyobb jelentőségű az északi határához közeli tájakon – fotó: pixabay.com

Mikor kell csonkázni a szőlőt?

A csonkázás ideje, módja, gyakorisága több mindentől függ:

  • a termőhelytől,
  • az évjárattól,
  • a művelésmódtól,
  • a támaszrendszertől
  • a termesztett termő- és alanyfajtától

A csonkázás elvégzése nagyobb jelentőségű az északi határához közeli tájakon, mint a kiváló fény- és hőellátottságú, de csapadékban szegényebb vidékeken, ahol optimális esetben a zsendülés fenofázisáig a hajtások növekedése leáll.

A csonkázás kedvező hatásai a legszembetűnőbbek  a hűvös, csapadékos évjáratokban és az erős növekedési erélyű ültetvényekben. Szakszerű végrehajtása a gyengébb évjáratokban azért fejt ki pozitív hatást, mert a kisebb mértékű árnyékolásnak köszönhetően a termés  aromaanyagokban gazdagabb, almasavban viszont szegényebb lesz.