A csonkázás vagy tetejezés a tőke valamennyi hajtásának a visszavágását jelenti, célja a hosszanti növekedés megakadályozása, és a termés jobb beérlelése – írja az edenkert.hu
A csonkázás célja a hosszanti növekedés megakadályozása – fotó: pixabay.com
Nyári csonkázás (tetejezés)
A csonkázás vagy tetejezés a szőlőtőke valamennyi hajtásának a visszavágását jelenti. Célja az, hogy a hosszanti növekedést megakadályozzuk, és a tőkét ne a további hajtásnövekedésre ösztönözzük, hanem a termés és a vesszők jobb beérésére.
A csonkázás előnyei:
- támogatja a termés és a vesszőérés folyamatát, segíti a tartalékok képzését,
- elvégzése után az asszimiláták a fürtök felé vándorolnak,
- javulnak a fényviszonyok, csökken az önárnyékolás, ezzel elősegíthető a termés beérlelése
- elvégzésével szabályozható a tőke termőegyensúlya, vízfelhasználása, a levélfelületének nagysága és a fotoszintézis teljesítménye,
- kedvezően hat a lombozat mikroklímájára, ezáltal mérsékeli a gombás betegségek kialakulásának kockázatát,
- megvalósítását után kisebb lombfelületet kell permetezni,
- könnyebbé válik a hajtások támaszon való elhelyezése
- könnyebbé válik a gépi művelés
Mi történik, ha elhagyjuk a csonkázást?
A csonkázás elhagyása a szőlőfajta növekedési jellegzetességeinek a függvényében önárnyékoláshoz, termésmennyiség és -minőség csökkenéshez, illetve növényvédelmi problémákhoz vezethet, de szélsőséges esetekben még akár a támberendezés is megrongálódhat.
Viszont a túlzásba vitt csonkázás is hátrányos lehet – a gyakori, erős hajtásvisszavágás következtében romlik a terméshozam és a minőség, és a szőlőtőke is legyengülhet.
A csonkázás elvégzése nagyobb jelentőségű az északi határához közeli tájakon – fotó: pixabay.com
Mikor kell csonkázni a szőlőt?
A csonkázás ideje, módja, gyakorisága több mindentől függ:
- a termőhelytől,
- az évjárattól,
- a művelésmódtól,
- a támaszrendszertől
- a termesztett termő- és alanyfajtától
A csonkázás elvégzése nagyobb jelentőségű az északi határához közeli tájakon, mint a kiváló fény- és hőellátottságú, de csapadékban szegényebb vidékeken, ahol optimális esetben a zsendülés fenofázisáig a hajtások növekedése leáll.
A csonkázás kedvező hatásai a legszembetűnőbbek a hűvös, csapadékos évjáratokban és az erős növekedési erélyű ültetvényekben. Szakszerű végrehajtása a gyengébb évjáratokban azért fejt ki pozitív hatást, mert a kisebb mértékű árnyékolásnak köszönhetően a termés aromaanyagokban gazdagabb, almasavban viszont szegényebb lesz.