Ritkán jelent gondot, mert a megjelenést követően rendszerint gyorsan eltűnik, mérhető terméskiesést, minőségi romlást nem szokott okozni. Mi okozza a lilás elszíneződést? – vetődik fel a kérdés. Többnyire foszforhiányra vezetik vissza az alsó levelek fonáki oldalán, az erek között jelentkező lila színelváltozási tüneteket. Általában az úgynevezett relatív hiányjelenségről van szó, amikor a talajból a gyökérzet nem tudja felvenni a foszfort, ritkább az az eset, amikor annyira szegény a talaj foszforban, hogy a növény ilyen formán jelzi a foszfor hiányát.

A felvétel zavara adódhat abból – és ez a gyakori – hogy hideg a talaj és a „hőmérsékletre-érzékeny” foszfor felvételében zavar mutatkozik. A talaj és a légtér felmelegedésével a tünetek fokozatosan visszahúzódnak, a levelek visszanyerik eredeti zöld színüket. Inkább fiatal (palánta) korban tapasztalható a színelváltozás, amikor a foszforigény nagyobb, amikor a lombtömeghez képest a növények nagyobb mennyiségű tápanyagot vesznek fel foszforból, mint kifejlett korban.

paprika

Lila foltok a paprikán.

Ismert a jelenség és gyakori a paradicsomon, egyes fejessaláta fajtákon, káposztaféléken. (Lila termésű karalábén, vörös káposztán, akárcsak a céklán, vagyis azokon a növényeken, amelyek levele jelentős mennyiségű antociánt tartalmaznak, a foszforhoz hasonlóan a nitrogén hiánya is az alsó levelek lila elszíneződésével mutatkozik, azzal a különbséggel, hogy a tünetek a levél színén is jól láthatók.)

A paprikák esetében a termés lila foltosodása szintén ismert jelenség. Voltak korábban a termesztésben kifejezetten lilás bogyó-elszíneződésre érzékenyek, mint a Record nevű közép-zöld színű, magyar hegyes típusú, hajtatási fajta, vagy a betűrt végű szabadföldi termesztésre nemesített Soroksári. A Record, amely többnyire fény hiányára volt érzékeny és téli, kora tavaszi, fényben szegény hónapokban (5-6 000 délelőtti lux érték) mutatott bogyó-elszíneződést.

A lila elszíneződés a tápoldatos termesztésben sem ismeretlen, pontos okát nem tudjuk. Vannak fehér termésű kúpalakú fajták is, amelyek hajlamosak rá, de nagyobb tömegben a hegyes zöld fajtákon jelentkezik. Nem valószínű, hogy a tápoldat foszfortartalmával vagy pH értékével függ össze, ugyanis lényegében hasonló összetételű oldatban később nevelt növények már kevésbé mutatják a tünetet. A fajták között van rá hajlamosabb, érzékenyebb és ellenállóbb is, erre vonatkozó ismerettel és tapasztalattal már a termesztők rendelkeznek.

Talán helytálló az a megállapítás, hogy a májusban kiültetett palántákon a hideg következtében fellépő átmeneti foszforhiány a jelenség fő oka, üvegházi és fűtött fóliás hajtatásban a fényhiány, illetve a fényhiány és az alacsony hőmérséklet együttesen okozza. Nem merném megkockáztatni azt a kijelentést, hogy a foszforban dúsabb tápoldatban, konténerföldben vagy talajban sokkal kisebb gyakorisággal jelentkezik.