A tavaszi virágzás után sok gyümölcstermesztő joggal várja az ígéretes termést, ám gyakran csalódás a vége: a fákon kezdetben látható bőséges gyümölcskötés hirtelen visszaesik, a gyümölcsök lehullanak, és a hozam elmarad a várttól. A legtöbben ilyenkor a fagyot hibáztatják, de a valóság sokkal összetettebb.

A gyümölcskötés rejtett tényezői

A gyümölcskötés – vagyis hogy a virágból valóban fejlődik-e gyümölcs – nem csupán a hőmérséklettől vagy az időjárástól függ. A beporzás minősége, a fajta öntermékeny vagy keresztbeporzást igénylő jellege, a méhek jelenléte és aktivitása, valamint az ültetvényen belüli fajtaválasztás mind-mind döntő hatással vannak.

Egy szilvafán például már néhány héttel virágzás után jól látható, melyik termések maradnak meg és melyek hullanak le.

A lehulló, apró, sárgás gyümölcsök nem megfelelően kötődtek, gyakran nyomásra is könnyen leesnek. Ezeknél nem fejlődött ki a mag vagy a maghéj, ezért a növény leállítja a fejlődést.


A beporzás kulcsszerepe – és a méhek

Sokan nem tudják, hogy még az öntermékeny fajtáknál sem garantált a biztos termés. A virágzás idején ugyanis szükség van rovarbeporzásra – elsősorban méhekre –, hogy a termékenyülés megtörténjen. Idén a hideg, csapadékos időjárás miatt a méhek keveset repültek (10–12 °C alatt nem aktívak), így sok helyen gyenge vagy hiányos volt a beporzás. Ennek következménye, hogy bár a virág megtermékenyült, a kötődés nem volt elég erős – a termés emiatt lehullott.

A keresztbeporzást igénylő fajták esetében kiemelten fontos, hogy az ültetvényen belül legyen megfelelő porzófa – lehetőség szerint 5–10 méteren belül. Erre jó példa, hogy egy porzófa közvetlen közelében látványosan több gyümölcs fejlődött ki, mint 5 méterrel távolabb.

Érdemes a tervezés során figyelembe venni, hogy a kiválasztott fajta igényel-e porzót, és ha igen, akkor megfelelő társításban, a beporzást elősegítő feltételek mellett ültessük el. Emellett a méhészek bevonása virágzás idején nagy segítség: egy-egy aktív méhcsalád jelenléte jelentősen javíthatja a kötődést.

A természetes gyümölcshullás és „tisztulás”

Nem minden hullás kóros jelenség. A gyümölcsfák természetes „tisztuló gyümölcshullása” során megszabadulnak azoktól a termésektől, amelyek nem fejlődnek rendesen vagy valamilyen hibával termékenyültek meg. Ezek gyakran hamarabb „érni” látszanak, de valójában nem lesz belőlük piacképes gyümölcs. A második-harmadik hullási fázis során az erősebb, életképes termések maradnak a fán.

A gyümölcshullás nem pusztán fagy kérdése. A beporzás minősége, a fajta genetikai sajátosságai, a méhek jelenléte és az időjárás együttesen határozzák meg a termés sorsát. A tudatos fajtaválasztás, a porzók biztosítása és a méhek bevonása olyan lépések, amelyekkel jelentősen javítható a gyümölcskötés és csökkenthető a terméskiesés kockázata.

Forrás: Agroinform.hu

Indexkép: pixabay.com