Ha csigainvázióról esik szó, legtöbben rögtön a spanyol meztelencsigára gondolnak. Pedig már nemcsak a nyálkás, házatlan betolakodók, hanem házas csigák is egyre nagyobb számban jelennek meg idegenhonos fajként a magyar kertekben – sokszor észrevétlenül szorítva háttérbe az őshonos éti csigát. A változások nemcsak esztétikai vagy biológiai érdekességek: komoly ökológiai következményekkel is járhatnak.

Új "arcok" a járdán: cirádás és fehérsávos csiga

A csapadékos időszakok után sokaknak ismerős lehet a látvány: nemcsak az éti csiga, hanem egy sötétebb házú, cirmos mintázatú faj is egyre gyakrabban bukkan fel a kertekben és az utcákon. Ő a cirádás éticsiga (Cornu aspersum), amely eredetileg a Földközi-tenger nyugati partvidékén volt őshonos, de mára a teljes budapesti régióban elterjedt, sőt sok helyen az éti csigánál is gyakrabban látható.

Egy másik feltörekvő idegen faj a fehérsávos éticsiga (Helix lucorum), amely a Mediterráneum keleti feléből származik. Először a budai Jókai-kertben észlelték a 90-es években, mára azonban ott tömegesen fordul elő, míg az éti csiga egyedszáma alacsony maradt.

„Egyetlen gyűjtés alkalmával 100–200 fehérsávos példányt találtunk, miközben az éti csigából csak néhányat” – mondja Páll-Gergely Barna malakológus, a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont kutatója, aki évek óta követi az idegenhonos fajok hazai térhódítását.


Közösségi tudomány a csigainvázió nyomában

A szakértő 2018-ban közösségi adatgyűjtést indított, amely során több mint száz észlelés érkezett a cirádás csigákról, és további ötven a fehérsávosokról. A beérkezett információk alapján a cirádás éticsiga már az egész fővárosban jelen van, míg a fehérsávos inkább Budán terjedt el, Pestre eddig csak szórványosan jutott el.

A két faj között terjedési különbségek is megfigyelhetők: a cirádás gyorsabban alkalmazkodik és terjed, míg a fehérsávos válogatósabbnak tűnik, és lassabban hódít.

Honnan jöttek ezek a csigák?

A pontos útvonalakat nehéz visszafejteni, de a kutatók szerint többféle módon is bejuthattak hazánkba ezek az idegenhonos fajok:

  • Véletlen behozatal: nyaralások során, például sátorral együtt becsomagolt csigák kerülhettek haza.
  • Tenyésztési próbálkozások: a rendszerváltás utáni években sokan próbálkoztak éticsiga-tenyésztéssel, és valószínűleg akadtak olyanok is, akik mediterrán fajokkal kísérleteztek.
  • Zöldség- és dísznövényszállítmányok: a néhány milliméteres fiatal példányok könnyen megbújhatnak salátákban, palántákon, így véletlenül is eljuthatnak új élőhelyekre.


A „nyekergő csiga” – egy különleges jövevény

Létezik egy harmadik, még ritkább idegenhonos éticsiga, a Cantareus apertus, amely különleges tulajdonsága miatt „nyekergő csigaként” kapott magyar nevet. Ha veszélyt észlel – például ha valaki megfogja –, levegőt présel ki magából, és nyekergő hangot ad ki, vélhetően a ragadozók megtévesztésére. Magyarországi populációja egyelőre nincs, de több példányát is megtalálták import zöldségekben, elsősorban salátákban.

A kertbarátoknak és természetjáróknak tehát érdemes nyitott szemmel járniuk, és ha újfajta csigát látnak, nem biztos, hogy a megszokott éti csigával van dolguk. A biológiai sokféleség változik körülöttünk – és egyre több idegenhonos faj próbál gyökeret verni a hazai kertekben.

Forrás: Turista Magazin

Indexkép: Shutterstock